Kétszáz éves a Fejér Megyei Levéltár 1787-1987 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 1. (Székesfehérvár, 1987)

Kanyar József: Gondolatok a levéltárakról a 200 éves Fejér Megyei Levéltár jubileumi tanácskozásán

az Országos Levéltár, amely monopoljelleggel uralja és birtokolja történelmi múltunk forrásait, hanem vannak területi, azaz megyei levéltárak és szaklevéltárak is hatalmas mennyiségű és nagy értékű iratanyagok birtokában. Nem akar senki parciális érdekeket szolgálni, jómagam is a központi levéltárakat jóval többnek tekintettem mindig, mint primus inter pares intézményeknek. Mindenki tudja azonban, mennél közelebb áll valamely levéltár eredeténél és anyagánál fogva a társadalomhoz, annál élethűbben vetíti vissza annak történelmét, mindennapi életét, szenvedéseit és küzdelmeit, szokásait és vágyait, eredményeit és kudarcait. Ezért olyan fájdalmasan súlyos az a veszteség, amely a magyar levéltárak és irattárak - még ma is nem ritkán előforduló - pusztulásával együtt népünk millióit érte és éri napjainkban is. Ha ezek a megyei levéltárak nem lettek volna, ma már jóval kifosztottabbak és megtépázottabbak lehetnénk történelmi múltunk ismeretében. Köztudott, hogy a levéltárak pusztulása, soha egyetlenegy nemzetnek sem vágott olyan elevenen a húsába, mint éppen a miénknek. Levéltáraink nagy részét - még ez idő szerint is a volt megyei börtönök helyiségeiben, e régi építmények kevésbé díszes zugaiban lehet megtalálni. De szembe kell néznünk a magyar irattárak súlytalanságának az állapotával is, hiszen még mindig köteteket lehetne megtölteni a kultúra-ellenes iratpusztításokkal, amelyekkel napjainkban is találkozunk. Most döbbenünk rá igazán, hogy mennyire alkalmatlan raktárhelyiségekben vannak összezsúfolva történelmünk e felbecsülhetetlen iratai, amelyeket e szükségraktárak pusztító fogságából minél előbb ki kellene szabadítanunk. De fontos lépéseket kellene tennünk a magyar irattárak érdekében is: a történeti iratok kiválogatása, begyűjtése és biztonságos őrzése tekintetében. A magyar levéltárak értékét, s súlyát illetően szemléletváltozásra volna szükség hazánkban. Divat ma közgyűjteményi hálózatunkban a százéves könyvtárakat joggal emlegetni, megíratva történetüket. Kevésbé mondható azonban dicséretesnek, hogy 300 esztendőnél is idősebb magyar levéltáraknak alig törekszünk történelmük megírására.