Kétszáz éves a Fejér Megyei Levéltár 1787-1987 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 1. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: A nemesi Fejér vármegye és levéltára

Úgy vélem, némi magyarázatra szorul Fejér vármegye esetében a "régi iratok" megjelölése. Itt semmiképpen sem a középkori vármegye aktáit kell érteni, hiszen köztudott, hogy Dunántúlnak ezen a táján a török hódoltság 145 évig (1543-1688) tartott és a hódoltság kiterjedt Székesfehérvárra, a vármegye alsó vidékeire, de időnkint megjelent a török hatalom a Vértes, a Bakony, a Gerecse hegység falvaiban és a Vértesalján is. A török hódítás első esztendejéből tudjuk, hogy a vármegye alispánja a tisztikar egy részével Veszprémbe menekült, ahová magával vitte a vármegye jegyzőkönyveit és iratait. Az elmenekült Fejér megyei tisztikar működéséről néhány évig még vannak adataink. 1543 októberében az alispán elnöklete alatt törvényszéki ülést tartottak, ahol a már idegen kézre került birtokok sorsáról döntöttek. Későbbiekben a Fejér megyei tisztikarról adataink egyáltalán nincsenek, így hiábavaló törekvés lenne a 16-17. századi Fejér megyei provenienciájú iratanyag keresése. Az viszont bizonyos, hogy a török által meg nem szállt megyerészeket más, szomszédos megyék kormányozták a 16. század második felében is, így Veszprém, Komárom, Esztergom megyékre gondolunk. Országgyűlési dekrétumok foglalkoznak azzal, hogy Fejér megye lakosságának munkaerejét mely váraknál használják fel. Az 1569. évi III.dekrétum 52. cikkelye pedig a Duna másik oldalán lévő solti járást Pest vármegye fennhatósága alá helyezte. E cikkelyből azt lehet sejteni, hogy Fejér vármegye talán valahol működik, és csupán a Solt-Szék kormányzása problematikus, mivel ezt a területet a török elfoglalta, így alispánja és szolgabírái nincsenek. (Meg kell jegyeznem, hogy a Solt-Szék élén a török hódítás előtt is mindig alis pán állt, aki a Fejér megyei főispán alá volt rendelve.) Sajnálattal kell-utólag megállapítani, hogy Fejér megye népe a kritikus évtizedekben magára maradt, és a kegyetlenségeiről ismert katonaság önkényének volt kitéve: sorsukról nem