Kétszáz éves a Fejér Megyei Levéltár 1787-1987 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 1. (Székesfehérvár, 1987)
Nagy Károly: A levéltár és a levéltárfenntartó
Megvallom, 15 évvel ezelőtt, mikor néhány hetes főelőadóként az első levéltári munkaterv-tárgyalá son részt vettem, nem volt okom dicsekedni sem az igazgatási, sem a levéltári tudományommal. Később tapasztaltam, hogy a rendszeres igazgatói értekezletek nemcsak a levéltárvezetőknek hasznosak, hanem az ott elhangzó előadások, viták, beszélgetések a tanácsi kollégák felkészültségének növeléséhez is hozzájárulnak. Ismeretbővítésben, jószándékban, emberségben a Fejér Megyei Levéltár vezetőitől és munkatársaitól szintén minden segítséget megkaptam. Munkájuk és magatartásuk példája a napi események és a törté nelmi távlatok közös vonásaira irányította a figyelmet. Arra, hogy a csak érzelmi alapokon álló döntések, apró megalkuvások milyen szigorúan ítéltetnek meg objektív tényszerű közegbe kerülve. A levéltár és a levéltárfenntartó kapcsolatáról ma is van némi aktualitása Komáromi András feljegyzésének, aki mint a vidéki hatósági levéltárak felügyelője az 1910-es évek közepén így ír Fejér vármegye Levéltáráról: "A rendezett iratokhoz és a közgyűlési jegyzőkönyvekhez több kötetből álló mutatók készültek, melyeknek segítségével a kutató mindent könnyen feltalálhat. A régi levéltár tehát rendes és használható állapotban van, csak az a baj, hogy az állványok alsó, fiókos része zsúfolásig meg van töltve, a 18. század végétől a legújabb időkig terjedő mindenféle tárgyú iratokkal, melyeknek csak időrendbe való szedése is nagy feladat volna és még nagyobb baj, hogy ez a limbus évről-évre szaporodik, ha csak időközben a vármegyeház padlására fel nem hordták, ahol már az 1915. évi hivatalos vizsgálatkor is néhány társzekérre menő csomókra kötözött és szerte-széjjel szórt iratot találtam. Azt sem hagyhatom említés nélkül, hogy a járási főszolgabírósági iratok és könyvek a pincében rothadnak."
