Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Köszöntöm az olvasót!
KÖSZÖNTŐM AZ OLVASÓT! Amennyiben Önt nem kötötték le az iskolai történelemkönyvek lapjain olvasható varázslatos históriák, nem élvezte a klasszikus „regék és mondák” izgalmas történeteit, vagy soha nem szeretett volna részese lenni Odüsszeusz kalandjainak, talán ezt a kötetet sem fogja teljes odaadással olvasni. Ez természetes is, hiszen különbözőek vagyunk, valakit a zene, a tánc, valakit a matematika, valakit pedig a történelem csodálatos világa nyűgöz le jobban. Sokat veszíthet az, aki nem ismeri a régmúlt idők történéseit, hiszen a történelem egy megismerésre váró izgalmas világ. Olyan világ, amely tele van hősökkel és árulókkal, nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, akik éppúgy éreztek, szerettek és szenvedtek, mint mi. Tele van verítékes munkával és ünnepekkel, örömmel és bánattal, születéssel és halállal. Borzongató belegondolni, hogy napi sétánk során akár római légiósok lábnyomain taposhatunk, keresztezhetjük az erre vonult templomos lovagok útvonalát, vagy átkelhetünk azon a patakon, amelyen a híres fekete sereg is keresztülgázolt. Lakóhelyünk, munkahelyünk tőszomszédságában akár királyokat koronázhattak, vagy éppen taszíthattak le trónjukról, hatalmas csaták dúlhattak, országok, birodalmak sorsát eldöntő tanácskozásokra kerülhetett sor. Ezek az események mind-mind itt játszódtak ezen a tájon, csak ötven-száz, vagy éppen ezer évvel korábban. Ezt a világot már nem lehet bejárni, ami volt, végérvényesen elmúlt, a letűnt korokat legfeljebb csak felidézni lehet. E kötet levéltáros szerzői arra vállalkoztak, hogy elkalauzolnak minket szeretett megyénk közeli múltjába, a második világháború utolsó éveibe, és az azt követő esztendőkbe. Korrajzot festenek nekünk, neveket, eseményeket és tetteket villantanak fel korabeli dokumentumok segítségével. Kinyitják a falusi porták, kamrák ajtajait, hadd lássuk, hogyan éltek, féltek, szenvedtek és reméltek eleink a második nagy világégés idején. A történet talán kicsit szárazabb, realisztikusabb így, mint hexameterben elmesélve, ám egy pici képzelőerő kell csak, hogy a tények, a számok és a jelentések mögött meglássuk az embereket, a tragédiákat és persze a reményt, a bizakodást az új kezdetben. A háború során Fejér megye földrajzi, stratégiai helyzeténél fogva hosszú időn át szenvedte el az újra és újra előretörő és visszavonuló seregek dúlását. Nagyon sokan veszítették életüket, még többen a vagyonukat, de a túlélők soha nem adták fel a reményt, a hitet egy szebb, békésebb jövőben. 5
