Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - A vármegyei közigazgatás helyzete a háború után
pusztult, vagy javításra szorult.235 A vármegye a szociális helyzet felmérésére, a munka irányítására és ellenőrzésére felállította a vármegyei szociális felügyelőséget. A megrongálódott lakóházak felújításához a vármegye nem tudott segítséget nyújtani, az építőanyag hiánya és a rossz közlekedési viszonyok megakadályozták a nagyarányú újjáépítési munkák végzését. A tél beállta előtt sikerült a Nép- és Családvédelmi Alapból236 épített házak kárait, az abai és a dunapentelei tetőkárok kivételével, kijavítani, így legalább a legnépesebb családok nem maradtak menedék nélkül.237 A lakosság nagy részének azonban saját erejéből kellett gondoskodni lakóépületeik megjavításáról, az újjáépítési munkálatokat nehezítette az árak folyamatos emelkedése is. A szociális intézmények is nagy károkat szenvedtek a háborús események következtében. A bicskei szegényház lakóit a kényszerű kiürítés alkalmával Etyekre szállították át, útközben többen életüket vesztették. A móri szegényház épülete teljes mértékben elpusztult, a martonvásári árvaház elvesztette teljes állatállományát, élelmiszer-tartalékát.238 Az élelmezési helyzet rendkívül elkeserítő volt, az 1945. évi alispáni jelentés így fogalmazott: „A szociális tevékenység legfontosabb feladatának az látszott, hogy az éhezéstől a vármegye lakosságát megmentsük.”239 Nagymértékű ruha- és tüzelőhiány volt jellemző. Szolgaegyháza községi jegyzője így jellemezte a település háború utáni szociális helyzetét: „Köztisztaság: trágya, piszok, állati és emberi hullák szanaszét. Utcák, udvarok, lakások piszkosak. A lakosság kb. 95%-a tisztálkodási lehetőség hiánya miatt tetvesek [sic!]. Az emberek testén különféle fekélyek.”240 A harci cselekmények miatt a többet szenvedett községekben gyakori jelenség volt a lakások túlzsúfoltsága, a kutak szennyezettek voltak, az emberek alultápláltak, hiánycikk volt a szappan, megjelentek a fertőző betegségek. 1945 folyamán bejelentett fertőző megbetegedések: 15 kiütéses tífusz,241 264 hasi hagymáz,242 87 diftéria,243 46 vörheny, 26 vérhas, öt Heine-Medin,244 kettő trachoma, 32 nyílt gümőkor, tíz szamárköhögés, négy gyermekágyi láz, 27 malária, kettő kanyaró, kettő járványos agy- és gerinchártyalob, hat bárányhimlő. A kötelezően elrendelt hastífusz elleni védőoltásokat több mint nyolcvanezren kapták meg a megye területén.245 A himlőoltásokat 1945 júniusának első felében végezték el, a vármegye 7500 gyermek számára kapott oltóanyagot az Országos Közegészségügyi Intézettől. A gyermekek kötelező diftéria elleni védőoltásának beadására 1945 júliusában került sor.246 Gyakori volt a tetvesség, Székesfehérvár lakosságának nagy része is megtetvesedett a háború ideje alatt, intézményes fertőtlenítésük 1945 áprilisától zajlott az Árpád fürdőben.247 A megnövekedett számú nemi betegek vizsgálata és kezelése a Nemibeteg-gon- dozó Intézetben történt, amely a tiszti főorvos székesfehérvári hivatalában működött, majd 1945. július 5-től az egészségházban.248 Az intézet hirdetményben adta közre az ingyenes penicillin kezelőnapot, amely szombatonként volt elérhető az egészségházban. A kezelőnapot a fertőző gonorrhoea,249 nőknél gennyes fehérfolyás leküzdésére rendelték el.250 A megyében még 1946 szeptemberében is több mint ezer nemi beteget tartottak nyilván.251 35
