Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)

Bevezető - A háború civil áldozatai Fejér megyében

keztek. A megye területe csaknem négy egész hónapig hadszíntér volt, a települések nagy része több alkalommal gazdát cserélt, a mozgó harcok során a lakosság mérhetetlen szenvedésnek volt kitéve. Fejér megye azonban nem ekkor találkozott első ízben a civil lakosság kirablásával, legyilkolásával. Már mielőtt a front, a tényleges háború elérte volna a megyét, 1944 tavaszán megkezdődött a zsidó lakosság szisztematikus összegyűjtése és deportálása. A német megszállást követően új, szélsőségesen németbarát kormány alakult, amely 1944 áprilisában és májusában az ország negyvennégy főispánjából huszonkilencet leváltott, és saját embereit nevezte ki a helyükre. Fejér megyébe 1944. április 26-án, Баку Lászlóhoz fűződő jó kapcsolatának köszönhetően, Toldi Árpádot nevezték ki, akinek a főispáni beiktatására május 11-én került sor. Az esemény után öt nappal, május 16-án kezdődött meg a Fejér megyei zsidóság összegyűjtése, gettósítása, amely május 20-án fejeződött be. Székesfehérváron a csillagos házakba való átköltöztetés május 23-tól 31-ig tartott, majd június 5-én, illetve június 10-én az összegyűjtött mintegy 2900 embert a város határában álló Szabó-téglagyárba zsúfolták össze. 1944. június 14-én egy 47 marhavagonból álló vonatszerelvényre terelték fel az összegyűjtött embereket, és a szerelvény elindult Auschwitz- Birkenau felé.57 Hasonló jelenetek játszódtak le a megye más településein is. Sárbo- gárdon csendőri kísérettel július 1-jén vagonírozták be az ottani zsidó lakosságot. A gettósítás alatt a német és magyar szervek, a Gestapo, a csendőrség kegyetlen veréseknek, kínzásoknak vetette alá kiszemelt áldozatait.58 A megyei szinten több ezer ember59 szisztematikus kirablása, majd összegyűjtése, és marhavagonokban történő elszállítása mindenki számára előrevetítette azt a sorsot, amelyet a pusztító háború végül rájuk is mért.

1944. október 16-án a nyilas hatalomátvétel napján (bár attól függetlenül) egy teljes századnyi zsidó munkaszolgálatost gyilkoltak le Pusztavám határában. A főleg orvosokból, gyógyszerészekből és mérnökökből álló munkaszolgálatos század tagjait német katonák mondvacsinált ürüggyel a falu határában agyonlőtték.60 A kivégzésben a település lakói, illetve magyar katonák nem vettek részt, az elkövetők német katonák voltak, akik személyazonosságát később már nem lehetett megállapítani. A háború alatt a megyében ez a tömeggyilkosság volt a legsúlyosabb, legtöbb áldozattal járó kivégzés.

Fejér megye keleti határát 1944. december 2-án érték el a Vörös Hadsereg alakulatai, és csak 1945. március végén fejeződtek be a harcok. A majd négyhónapos időintervallum alatt a harcoló német, magyar és szovjet alakulatok az öldöklő csatákban rendkívüli veszteségeket szenvedtek el. A szenvedésekből a civil lakosságnak is bőven kijutott, hiszen a harcok őket sem kímélték. A közvetlen fegyverek által okozott halálok mellett a nélkülözés, az éhség, a betegségek is tizedelték a lakosságot, így nem csoda, hogy majd tíz százalékkal csökkent a lakosságszám a harcok végére. A kíméleden harcmodorra jellemző, hogy a szemben álló felek a hadifoglyokat, sebesült katonákat sem kímélték, és habozás nélkül kivégezték őket. Ilyen esetekről a korabeli források mindkét harcoló fél részéről tudósítanak. A magyar katonai alakulatok Csősz 1945. február 9-ei visszafoglalása után szembesültek azzal, hogy a korábban hátraha15