Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Székesfehérvár polgármesterének 1946. évi jelentése
Székesfehérvár polgármesterének 1946. évi jelentése Ugyancsak örvendetes jelenség a demokratikus ifjúsági és társadalmi egyesületeknek az ön- és közművelődés terén végzett lelkes munkája, amely a múlt év novemberétől kezdődően a szabad művelődési felügyelőnek irányítása alatt egyre jobban halad a tiszta kultúra felé, és ma már komoly értékű előadásokban jut kifejezésre. Jelentős eseménye volt városunk kulturális életének a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatása mellett a Vörösmarty Irodalmi Társaság18 által rendezett művészeti hét, amelynek kulturális eseményei messze túlterjedtek városunk határain, és a tiszta művészet iránt érdeklődő lakosságunknak nagyon komoly művészi élményt és tanulási lehetőséget biztosított. Sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy két kulturális intézményünk eredményes munkáját még mindig nem sikerült megkezdeni. Ez a két intézmény a zeneiskola és a múzeum. Mindkét intézmény munkásságának megkezdése elé pénzügyi nehézségek tornyosulnak. Ezzel szemben a városi könyvtár folyó év őszén végre már kitárta kapuit, és bár itt is komoly feladatok elvégzése van még hátra, a legszükségesebb igényeket már részben ki tudjuk elégíteni. Sajnos a városi könyvtár könyvállományának csaknem 50 [százalékja elpusztult vagy elkallódott, és ez idő szerint mindössze mintegy 9000 kötet könyv áll a tanulni és olvasni vágyó közönség rendelkezésére. Sokkal súlyosabb nehézségekkel kell megküzdenünk színházi kultúránk helyreállítása körül, minthogy az 1938-as jubileum évre igen szépen rendbe hozott színházunk teljesen kiégett, és szakértők véleménye szerint még megmaradt falai sem alkalmasak arra, hogy azok felhasználásával ezt az épületet újjáépíthessük.19 Más olyan előadótermünk pedig, amely az elpusztult színházterem szerepét betölthetné, nincsen. Egyedül épülőfélben maradt kultúrházunk20 lehetne hivatott arra, hogy ideiglenesen a színházat pótolja. A kultúrház építkezésének befejezéséhez azonban még igen komoly kiadásra volna szükség, amelynek összege felülmúlná a félmillió forintot. Sajnos eddigelé erre nem tudtunk fedezetet találni, de komoly reményünk van hozzá, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint az Építési- és Közmunkaügyi Minisztérium kilátásba helyezett támogatásával e kultúrintézményt a ránk következő naptári évben rendeltetésére átadhatjuk. Itt kell megemlékeznem műemlékeinkről és művészi értékkel bíró ingóinkról. A város tulajdonában volt képek, valamint a városnál letétben őrzött műtárgyak közül igen sok elpusztult és elkallódott. Ennek a pusztulásnak a mérvét még nem állott módunkban megállapítani. Utcáinkon és köztereinken levő műemlékeink közül is több elpusztult, illetve megrongálódott, legnagyobb részük azonban épen maradt, vagy csak olyan kevéssé rongálódott meg, hogy helyreállításuk könnyűszerrel eszközölhető. Ezen a téren tehát komoly veszteségünk nincsen. A helyreállítás munkáját azonban kénytelenek vagyunk későbbre halasztani megfelelő anyagi fedezet hiányában. Sajnálattal kell rámutatnom itt arra, hogy városunk lakosságának a háború következtében meglazult erkölcsi felfogása miatt ezek a műemlékek a háború befejezése után is további rongálódást szenvedtek. Ugyanígy jelentkezik még mindig a romboló kedv nyilvános tereinken és parkjainkban. Pedig mindaddig, amíg a lakosság mindenegyes tagja szeretetébe vissza nem fogadja utcáinkat, tereinket, addig azok szépségének helyreállítása körül eredményes munkát végezni nem tudunk. Kulturális életünk terén örvendetes jelenségként kell megemlíteni a tanulók elhelyezésére szolgáló internátusok és konviktusok számának növekedését. Ezek között is első helyen és külön is említést érdemel a vidéki paraszt- és munkásgyermekek otthonául felállított Táncsics Kollégium, amely a megye legszegényebb néprétegéből kikerülő tehetséges 94 für
