Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Székesfehérvár polgármesterének 1946. évi jelentése
Székesfehérvár polgármesterének 1946. évi jelentése 2858 darab szarvasmarha, 2130 darab ló, 4532 darab sertés volt, és ebből az állományból a felszabadulás időpontjában alig 200 darab szarvasmarha, néhány darab ló volt, a sertés- állomány pedig úgyszólván teljesen elpusztult. Mai helyzetünknek a békeévek állapotával való összehasonlítására szolgál e jelentéshez csatolt 11. számú melléklet. Az egyéb ingóságokban szenvedett kár megközelítő pontos megállapításához szükséges adatok még ma sem állanak rendelkezésünkre, de a szomorú következtetésre alapul szolgálhat magának a városnak [a] mezőgazdasági felszerelési tárgyaiban elszenvedett kárára vonatkozó megbízható adatok. Ezek szerint a városmajorból elveszett, elpusztult vagy eltűnt többek között 24 darab tenyészbika, 18 darab tenyészkan, 10 ló, 19 szekér, kocsi és egyéb jármű, 11 pár lószerszám, tehát a teljes állatállomány és csaknem [a] teljes holt felszerelés. Elveszett ezenfelül 1000 q különféle szemes termény, 2400 q szálastakarmány és szalma, 600 q répa, 5 különféle mezőgazdasági gép, 1 villanymotor, gépszíjak és egyéb felszerelési tárgyak. Az elpusztult ingóságok mai értéke összesen 302 890 forintra tehető. A város mezőgazdasági jellegű károsodására jellemzők még a következő adatok is: a város határának szántóterülete kereken 13 690 kat[asztrális] hold. Ebből a felszabaduláskor teljesen hasznavehetetlen, gránáttölcséres, bunkeros és lövészárokkal teljesen átszabdalt terület volt 3150 kat[asztrális] hold. Teljes pontossággal nem állapítható meg, hogy ezenfelül mekkora területet tett ki az a használhatatlan rész, amelyet aknamezők és robbanótestek borítottak olyan mértékben, hogy emiatt váltak használhatatlanná. Megállapítható ellenben ma már az, hogy a város határának területén folyó évi december hó 1. napjáig különböző aknaszedő különítmények 81 931 darab robbanótestet tettek ártalmatlanná. A határ elaknásítása az anyagi károsodáson felül súlyos véráldozatot is követelt, mert adataink szerint az aknátalanítás és egyengetési munkálatok közben 58 katonai személy és 52 földmíves vesztette életét. Az ipari üzemek elszenvedett károsodását tárgyi alapon még mindig nem áll módunkban pontosan felmérni. De, hogy ez a károsodás milyen nagymérvű, arra élénk fényt vet az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az ipari munkavállalókra vonatkozó adattára, [ajmely szerint 1938-ban az ipari üzemek biztosított munkavállalóinak száma elérte a 4500 főt, ma pedig ez a szám 1946 főt tesz ki, sem 1938-ban, sem most nem számítva ide a 10 munkavállalónál kevesebb munkást foglalkoztató üzemek alkalmazottainak számát, amely ma 900 fő körül mozog. A legkedvezőbb számítás szerint is a város ipari dolgozói közül még mindig 1754 fő azoknak a száma, akiknek szakmájukban való foglalkoztatása nem lehetséges. Megközelítően sem határozható meg az a kár, [ajmelyet a város lakossága áruban, ipari eszközökben, mezőgazdasági, ipari és háztartási berendezési tárgyainak elpusztulásában szenvedett. Ha ez a kár alatta marad is a mezőgazdaság élő állatállományában elszenvedett több, mint 90 [százalékjos károsodásnak, hozzávetőleges becslés szerint is állíthatjuk, hogy az épületekben beállott háborús károsodás mérvét viszont feltétlenül meghaladja. Rendelkezésünkre állanak ma már azok a megközelítően pontos adatok, amelyek a város lakosságának háborús személyi veszteségét tárják elénk. A nagy számok törvényszerűsége alapján csaknem teljes pontossággal állapítható meg az, hogy a város átlagos halálozási arányszáma békeévekben abszolút számokban kifejezve esztendőnként 820 volt. Ez a szám 1944-ben 1020-ra, 1945-ben pedig 1919-re emelkedett. Ez az emelkedés 1944. és 1945. években abszolút számokban kifejezve 1922 személyt tett ki. Kétségtelen, hogy ez a 80
