Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Székesfehérvár polgármesterének 1945. évi jelentése
Székesfehérvár polgármesterének 1945. évi jelentése illeti köszönet azért is, mert március 23. napjától, a törvényhatósági bizottság megalakulásáig, a város pénzügyi ügyosztályának vezetését vállalta és végezte. Hasonló köszönettel kell adóznom Lázár János helybeli építőmester úrnak, aki a mérnöki hivatal, Vócsa Ferenc bizottsági tag úrnak, aki a közmunka ügyosztály, dr. Molnár János és Szatmáry József bizottsági tag uraknak, akik a gazdasági ügyosztály, dr. Bratán István vármegyei főjegyző úrnak, aki az [elsőjfokú közigazgatási hatóság és [a] főjegyzői hivatal, dr. Hajós József kanonok úrnak, aki a népjóléti hivatal, Vinkóczy Károly városi tanácsnok úrnak, aki a közellátási ügyosztály, dr. Sulyok Dénes kórházi főorvos úrnak, aki kórházigazgatói teendői mellett a tiszti főorvosi hivatal, illetve a közegészségügyi osztály felállításában és megszervezésében vette ki önzetlen és odaadó munkájával részét, és hozzájárult ahhoz, hogy a város történelmének legnehezebb időszakában megmeneküljön a teljes anarchiától. Amikor az ideiglenes városi bizottság a város vezetését ilyképpen kezébe vette, a város a legteljesebb elesettség képét mutatta. Épületei romhalmazok, vagy jelentős részben súlyosan megrongáltak voltak. Lakossága a négy hónapi ostromtól és hadműveletektől megviselve számban is annyira leapadt, hogy a közel 50 000 lakosú6 városunknak alig több, mint 12 000 lakosa volt a felszabadulás időpontjában. A városi lakosság ily nagymérvű leapadásának nem csupán a lakosok nagy részének eltávozása volt az oka, hanem az elszenvedett sajnálatos véres veszteség is, [ajmely a hadműveletek következtében városunk polgári lakosságából, a halotti anyakönyvi adatok tanúsága szerint, megközelítőleg 1200 főnyi áldozatot követelt.7 A felszabadulás időpontjában városunk pénztára egyetlen fillér nélkül, teljesen üresen maradt. Az előző rezsim bűnös vezetői városunkat és környékét teljesen kifosztották. Az élelmiszer-készletünket elszállították, állatállományunkat elvitték, vagy elpusztították. Az egész város lóállománya alig egy tucatnyit tett ki, szarvasmarha-állománya nem érte el a 100 darabot, sertésállománya és baromfiállománya pedig úgyszólván az utolsó darabig kipusztult. Ily körülmények között a város ideiglenes vezetősége szinte lebírhatatlannak látszó nehézségekkel küzdött annak érdekében, hogy a város lakosságának élelmezését és lakásszükségletét a lehető legcsekélyebb mértékben is biztosítani tudja. Sajnos, ez az igyekezete a város ideiglenes vezetőségének, majd 1945. május 30. napjától kezdődően életre hívott ideiglenes városi önkormányzatnak is csak részben sikerült. Ennek oka elsősorban gazdasági kifosztottságunk, de nem hallgathatom el azt a másik rendkívül fontos okot sem, hogy a város mezőgazdasági termelése sokkal kisebb mértékben és csekélyebb in- tenzivitással indult neki az új életnek annál, mint amennyire ez a háború borzalmas következményei okából indokolható. Mint fentebb már említettem a város a felszabadulás időpontjában csaknem teljes mértékben igavonó állatok nélkül maradt. A város határa lövészárkokkal, tankcsapdákkal volt át- meg átszelve, jelentős mértékben el volt aknásítva, ami a föld megművelését igen nagymértékben akadályozta. Az igavonó állatok száma azonban a felszabadulás után csakhamar növekedni kezdett. Ez a növekedés az utóbbi időben örvendetes mértékben meg is javult, ezzel szemben a szántási és vetési munkálatok még mindig nem tekinthetők kielégítőnek. Ugyancsak hozzájárult a közellátási kérdések megoldhatatlanságához a szállítási eszközök nagyarányú hiánya. Nemkülönben megnehezíti ennek a kérdésnek a kielégítő meg72
