Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Ráckeresztúr, Pusztazámor, Nagyveleg, Pusztavám, Lovasberény községekben. Állandó jellegű napközi otthon működik Vál, Martonvásár, Csákvár, Fehérvárcsurgó, Mór, Érd (3) községekben. Étkeztetési akciót eddig 13 községben készítettünk elő: Dunapentele, Érd, Fehérvárcsurgó, Gárdony, Flercegfalva, Lovasberény, Martonvásár, Mór, Polgárdi, Sárbo- gárd, Seregélyes, Vál, Nádasdladány községekben. Sajnos, a vármegye lakosságának nem tudtunk segítséget nyújtani megrongálódott lakóházainak helyreállítására. Ha erre esetleg pénzt lehetett volna is folyósítani, az építőanyag hiánya és a rendkívül nagy közlekedési nehézségek miatt azonban abba[n] az esetben sem lehetett volna a vármegye területén nagyarányú újjáépítési munkát végezni. A lakosság ilyen körülmények között a saját erejéből javította ki a házait és lakásait, hogy a már beállott tél hidege ellen valami védelmet nyújtson. Bizonyos megelégedéssel kell megállapítani - amint ez a közjóléti szövetkezet jelentéséből kitűnik - hogy az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból22 épített lakóházak háborús kárait Abát kivéve, minden községben kijavíttattuk. Dunapentelén azonban csupán a tetőkárokat sikerült teljesen kijavíttatni, falazási munkára azonban még szükség van. Ez azt jelenti, hogy a vármegye területén éppen legnépesebb családaink megmenekültek azoktól a szenvedésektől, amelyeket megrongálódott házakban kellett volna a hideg télben elviselni. Nem tudtunk a vármegye lakosságának segítséget nyújtani ruházatának pótlására. A lakosság jelentékeny részének mindössze annyi ruhája maradt, amennyit a hadműveletek ideje alatt magán hordott. Ezen a téren különben nagy hiányok voltak már a háború egész tartama alatt. A ruházati cikkek hiánya miatt a lakosság ruhát vásárolni nem tud. Ami pedig esetleg megvásárolható volna, annak olyan magas az ára, amelyet megfizetni nem lehet. Nem lehetett gondoskodni a lakosság számára tüzelőanyag biztosításáról sem. A lakosság csaknem mindenütt önsegélyhez nyúlt. A falvakban minden lehető helyen és módon igyekezett tüzelőt szerezni. Ennek a következménye a tervszerűtlen erdőirtás lett, előnye azonban az, hogy a lakosság megmenekült a tél hidegétől. Bármennyi nehézséggel találkozunk is szociális téren, annyi megállapítható, hogy biztató jövő előtt állunk. A nagybirtokok megszűntetése következtében nincstelen szinte nem található az egész vármegye területén. S bármennyi nehézséggel kell ma szociális s gazdasági tekintetben küzdeni, néhány esztendő szorgalmas munkájával el lehet tüntetni a háború pusztításának minden nyomát, s a földhözjuttatott néposztályok biztos anyagi viszonyok között élhetik a régebbinél jobb életüket. A szociális felügyelőség e néposztályok felsegítésére a demokratikus nemzeti kormány elhatározásából az eddiginél nagyobb mértékben és intézményes keretek között működik közre. Ez a további biztosítéka annak, hogy a feudális vármegye valóban szociális vármegye legyen, amelyben, ha szegénység nem is tüntethető el egészen és nyomtalanul, a súlyos nélkülözés és nyomor ismeretlen lesz. A szociális gondozás is sokat szenvedett a vármegye területén állandósult háborútól. A két nagyobb szegényház közül különösen a bicskei sínylette meg a háborút, amennyiben a felszabadulás előtt 52 személyt gondozott, akiket Bicske kényszerű kiürítésekor Etyek- re szállítottak át. Az átszállítás alkalmával többen útközben meghaltak, a szegényházban hátrahagyott 4 fekvő beteg segítség és kezelés hiányában magára hagyottan pusztult el, többen Etyeken haltak meg, és ma 35 gondozottja van az újabb beutaltakkal együtt a szegényháznak. A szegényházat az elmúlt évben jóformán az amúgy is teljesen elszegényedett 59
