Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről A háborús események következtében az árvaszék egész iratanyaga, nyilvántartása és berendezése teljesen megsemmisült, tehát újjáépítő munkánkat egészen a kezdet kezdetén kellett megkezdenünk, méghozzá nem is a régi helyen, a régi környezetben, hanem ideiglenes és bizony eléggé kezdetleges viszonyok között. Az elénk tornyosuló sok akadályt lassanként sikerült leküzdenünk, és ma már ismét ott tartunk, hogy a régi helyen, a régi környezetben, ha talán nem is olyan kényelmes viszonyok között, mint régebben, ismét dolgozunk teljes erőmegfeszítéssel, és a munkánkhoz elengedhetetlenül szükséges segédeszközök, főleg a nekünk annyira nélkülözhetetlen nyilvántartások ismét rendelkezésre állanak. Folyó évi szeptember hó 1. napjáig az egész árvaszéki munkát egyedül az árvaszék elnöke látta el egy, majd később még egy segédhivatali tisztviselővel, azonban az a meggondolás vezetett bennünket, hogy be kell látnunk, hogy a vármegye újjáépítésének nagy és fontos feladataihoz sok segítő kézre és sok dolgos munkára van szükség, tehát a legnagyobb készséggel bocsátotta az árvaszék rendelkezésemre saját munkásait, hogy a rám váró sürgős és fontos teendőknek meg tudjak felelni. És jóleső érzéssel kell megállapítanunk, hogy az árvaszék munkásai más, nekik szokatlan és gyakorlatlan beosztásban is derekasan megállták helyüket, és működésük a vármegye vezetőségének elismerését érdemelte ki. Szeptember hó 1. napjától kezdődőleg azután, amikor a teljes működésbe hozott árvaszéki gépezet már annyira megsokasította az árvaszék munkáját, hogy azt 1-2 ember többé már elvégezni nem volt képes, előbb egy, majd ismét egy előadó árvaszéki ülnökkel és egy, majd később ismét egy segédhivatali tisztviselővel szaporodott az árvaszék személyzete, úgyhogy ma az árvaszéki elnökön kívül 2 előadó, 4 segédhivatali tisztviselő és 1 altiszt működik ismét az árvaszék keretében. Arvaszékünk 2 megválasztott árvaszéki ülnök, továbbá 1 segédhivatali tagja jelenleg is még alispáni, illetve járási főjegyzői beosztásban tevékenykedik. A községi képviselő-testületek megalakulásával különös gondunk volt arra, hogy a legalsóbb fokú gyámügyi igazgatást olyan emberek intézzék községi közgyámi minőségben, akik erre az igen fontos szerepkörre igazán alkalmasak, és akik nemcsak nobile officium- nak16, tekintélyt adó sinecurának17 tekintik hivatalukat, hanem szociális feladatkörükben hajlandók és képesek dolgozni a magyar újjáépítés keretében a magyar jövőért és a szülői támogatás és segítség nélkül maradt kis magyar árvákért. Úgy gondoljuk, hogy ezen kitűzött célunkat nagyjából sikerült is elérnünk, mert az egyes községek közgyámi tisztségébe tetterős, dolgozni akaró, a korszellemtől áthatott, megértő és szociális érzéktől fűtött emberek kerültek, akik megfelelő kioktatás és gyakorlat után bizonyára teljes mértékben meg fogják érteni árvaszékünk szándékait és elgondolásait, és a falu igazi szociális előadójává lesznek, amivé őket tenni árvaszékünk legközelebbi célja. Sajnos a háború utáni nehéz körülmények, főleg az utazási viszonyok, meglassítják ezt a szép tervet, de az utazási viszonyok megjavulása után feltétlenül sor fog kerülni arra, hogy az új közgyámok szakszerű kiképzése és kioktatása megkezdődjön és megtörténjen. Mindenesetre le kell azonban már most szögeznünk azt az örvendetes tényt, hogy új közgyámjaink buzgólkodása a legszebb reményekre jogosít bennünket. Ez év november hó 6-án látott napvilágot a gyámügyi törvények munkatársai által oly régen várt és régóta sürgetett gyámügyi reform a 10 470/1945. ME számú rendelet18 alakjában, amely ha nem is valósítja meg teljes egészében azokat az elgondolásokat, amelyeket a 55
