Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Az állategészségügyi közigazgatás a háborús eseményeknek a vármegyén való átvonulása után a vármegyei közigazgatás megszervezésével egy időben 1945. április hó második felében indult meg az akkor rendelkezésre álló állatorvosok munkába állításával. Az első lépés e téren a rendelkezésre álló állatorvosok számbavétele, a fennálló fertőző állatbetegségek felderítése, ezek elfojtását és továbbterjedésének megakadályozását célzó intézkedések bevezetése és az állatlétszám megállapítása volt. Az állategészségügyi szakszolgálatot az 1945. év folyamán egy törvényhatósági állatorvos, melléje beosztott egy állategészségügyi tanácsos, 5 járási állatorvos és 19 helyhatósági állatorvos látta el. 6 helyhatósági állatorvos az év végéig még nem tért vissza, 4 helyhatósági állatorvosi állás pedig üresedésben volt. Hivatalból jelentendő ragadós állatbetegségek közül a következők fordultak elő. Lépfene betegség Vereb községben, sercegő üszők pedig Tác községben állapíttatott meg 1-1 udvarban és 1-1 db szarvasmarha elhullását okozta. Védőoltásokra ezen betegségek ellen nem került sor. Takonykor. Mór községben 1, Gánt községben 2, Csákvár községben 1 lovon került megállapításra a tavaszi állatvizsgálatok során. Gánt községben az egész község egypatás állatállományát mailein diagnosztikai eljárásnak vetettük alá. Veszettség elleni védőoltásokra az 1945. évben oltóanyag termeléstechnikai akadályok miatt nem került sor, a gazdátlan kóbor ebeket kiirtottuk. Ragadós száj- és körömfájás a közigazgatás megindulásakor úgyszólván az egész vármegyében el volt terjedve a háborús cselekmények miatt. A bevezetett óvóintézkedések; zárlat, vészkerület stb. eredményre nem vezettek, mert a rendkívüli idők követelte állatforgalom újabb és újabb fertőzésekre adott módot. A betegségeknek mindhárom típusa előfordult, különösen súlyosak voltak a végtagokra szorítkozó, továbbá a szívizom-elfajulásban nyilvánuló esetek, miknek következtében elhullások történtek, és sok kényszervágásra került sor. A betegséggel fertőzve volt 42 község 745 udvara. Általában azonban az egész szarvasmarha-állomány átvészelt a betegségen a háborús események alatt, s ennek tulajdonítható az a körülmény, hogy az év végén 3 községben (Nagyveleg, Mór, Tárnok) fellépett betegség helyi jellegű maradt és nem terjedt tovább. Tenyészbénaság évtizedek óta nem fordult elő az ország területén, sajnos azonban a háborús cselekmények folytán ezen, a keleti országokban elterjedt baj országunkban is fellépett, s a vármegyében is megállapítást nyert. A betegség Sőréd és Sárkeresztes községben állapíttatott meg 1-1 kancalovon, [ajmely állatok a felosztott madarasi katonai lókórházból kerültek kiosztásra és így a vármegyébe. A beteg állatok a betegség elfojtása érdekében húsra értékesíttettek. A gazdaközönség figyelmét ezen lóállományunkat rendkívül nagymértékben veszélyeztető betegségre felhívtuk, különös tekintettel a betegség vagy gyanújának azonnali bejelentésére, és a zúgmének használatának veszedelmére. A gazdaközönség felvilágosítására ismertető röpiratokat osztottunk szét, újságcikkek jelentek meg, és ismeretterjesztő előadásokat tartottunk az év folyamán három ízben is tartott lóvizsgálatok alkalmával. Legutóbb december hóban tartott lóvizsgálatokon a betegség nem került észlelés alá. Rühösség és elsősorban az egypatások rühössége az év domináló betegsége volt. A betegségnek eddig még soha nem tapasztalt elterjedtsége szoros következménye volt a háborús eseményeknek. A május és június hónapokban lefolytatott állatvizsgálatok során 50
