Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Ezen visszásság megszüntetésére utasítást kaptak azok a községek, ahol a pénzszekrény megrongálódott, hogy azokat javíttassák ki a legrövidebb időn belül, vagy ha teljesen tönkrement, úgy igyekezzenek helyette újat beszerezni. Az értékek a legtöbb községben megsemmisültek, mert a pénzszekrények tönkretétele alkalmával azok is megsemmisültek. Az értékeket nyilvántartó naplók is megsemmisültek, így csak a betétet őrző intézeteket kérhetik fel a községek, hogy a betét összegét, amennyiben áll rendelkezésükre adat, közöljék. A községeknél a csekk-kezelés mindenütt be van vezetve, azonban a posta nehézkessége folytán azt kellőképpen kihasználni nem lehet. A közlekedési viszonyok javulása utána a pénzkezelés megoldódik, ha a postatakarékpénztári csekk-kezelésbe nagyobb mérvben be tud kapcsolódni a vármegye összes községe. A bevételek és kiadások szabályszerű naplózása és mellékleteik a számviteli utasításoknak megfelelően történnek. Voltak községek, ahol a pénztáros főnaplója a szaknaplók összegével, valamint a készpénzzel nem egyeztek. Ezeknél utasítást kaptak a felelős számadók, hogy a különbözet okát derítsék fel, és ennek után[a] a mutatkozó hiányt pótolják, ha felesleg van, azt pedig a letétbe vételezzék be. A belügyminiszter úr az 1945. évre a községek pótadójának kivetési kulcsát a következőképpen állapította meg: 30 községben 200 [százalék], 13 községben 150 [százalék], 21 községben 130 [százalék], 36 községben 100 [százalék] községi pótadó kivetését engedélyezte.11 1945. évi október hó végéig az alkalmazottak illetményeinek kifizetése igen nagy gondot okozott a községeknek, mert csupán a saját bevételeikből kellett volna azt fedezni. Miután már fentebb is említettem, a községek bevételei igen csekélyek voltak a szükségletekhez képest, így községi alkalmazottait sem tudta egészen kifizetni. 1945. november 1-től kezdődőleg azonban a községi alkalmazottak illetményeit ismét a Központi Illet- ményhivatal számfejti és utalja. így a községeknek csupán a szegődményesek és kisegítő alkalmazottainak illetményeiről kell gondoskodni. Újabban már ezek kifizetése is gondot okoz a községeknek. A nehézkes postaforgalom miatt a községek a rendelkezéseket csak megkésve kapják meg, így intézkedni is már elkésetten tudnak. A községi lakosok részéről a legnagyobb munkateljesítmény, a községek vezetősége részéről a legnagyobb körültekintés, a felsőbb hatóságok részéről pedig messzemenő anyagi segítség, céltudatos irányítás és fokozott jóindulatú ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy a községek háztartásának egyensúlya ismét helyreálljon. Nem lehet elhanyagolható körülményként kezelni az adómorál javítását sem, mert sajnos nagyon sok esetben tapasztalható az adófizetési készség teljes hiánya. E téren az adópengő bevezetése, az adószedésnek a pénzügyi kormányzat részéről történt megszigorítása, továbbá a miniszteri rendeletet megelőzőleg az általam kiadott igen szigorú és a megtorlásokat kilátásba helyező és azt végrehajtó adószedési rendelkezésem remélhetőleg hozzá fog járulni ahhoz, hogy a községek és ezáltal a vármegye anyagi helyzete megerősödjék. A vármegye pénzügyi helyzetét [a] pénz- és vagyonkezelési körülményét egyébként az alábbi adatok jellemzik szemléltetően. A magyar belügyminiszter úr 94 768/1945. BM sz[ámú] rendelettel a vármegyei pótadó százalékát 70 [százalékban állapította meg. Ez a rendelet 1945. évi augusztus hóban érkezett hivatalomba, és azt az adókivető és kezelő hatóságokkal azonnal közöltem. A hiányzó 40 &
