Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!”
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” A megyei adatsor nagymértékben eltér az országos arányoktól. Különösen szembetűnő a Keresztény Női Tábor esetében, és hasonlóképpen nagy a különbség az FKGP országos és megyei eredménye között. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választások Székesfehérváron példa nélküli eredményeket hoztak. A kisgazdapárt szétesésével egy új politikai párt, a városi pártszervezettel nem rendelkező Schlachta Margit vezette Keresztény Női Tábor nyerte el a szavazatok 34%-át. A polgári pártok (Keresztény Női Tábor, Független Magyar Demokrata Párt, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Magyar Radikális Párt, Polgári Demokrata Párt), a szavazatok közel 62%-át nyerték el. A Szociáldemokrata Párt népszerűsége csökkent, a kommunista párt a kékcédulás szavazatokkal sem tudott a városban 10%-ot elérni. Ilyen választási eredmény, mind a polgári pártok, mind a kommunista párt esetében - országos viszonylatban - csak néhány városban született.29 A kisgazdák Székesfehérváron „katasztrofális” vereséget szenvedtek, több mint 9 ezer szavazatot vesztettek, így az 1945-ös abszolút többség 11%-ra zsugorodott.30 Az ezt követő választások, így az 1949. évi május 15-i országgyűlési választás, már nem a politikai pártok közötti erőviszonyokat mérték fel. A Függetlenségi Front szervezete - majd annak utódja a Függetlenségi Népfront - nem a pártok közötti kapcsolatot segítette elő, sőt ellenkezőleg a Népfrontot azok felszámolására hozták létre. E szervezet célját markánsan fogalmazta meg Rákosi Mátyás: „A mi fejlődésünk, ha jól dolgozunk, oda megy, hogy a többi párt mellőlünk lassan elsatnyul. Ezt mi siettethetjük... Szövetségben vagyunk és ugyanakkor a szövetségesek likvidálására is irányt kell venni... Akinek jó füle van az észreveszi, hogy én azt mondtam, hogy az új Függetlenségi Front nem lesz valami tömegszervezet, azt főleg a célok azonossága tartja össze, azok a célok, amelyeket az MDP szab meg.”31 E kérdésben a belügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott: „...a Népfront, szemben a Függetlenségi Fronttal, valóban a pártoknak és tömegszervezeteknek demokratikus tömörülése, méghozzá azon az alapon, hogy minden párt és szervezet elismeri és tiszteletben tartja a munkásosztálynak és pártjának, az MDP-nek vezető szerepét... aki más programot vall, mint a szocializmus építését, az már a magyar dolgozó nép ellensége és nem a kormányzat valamiféle konstruktív demokratikus ellensége.”32 A fenti megállapításokból kitűnik, hogy a szavazásnak nem volt tétje és azt a választók megfélemlítése kísérte. A lebonyolítást az MDP befolyás alatt álló népfrontbizottságok végezték. A politikai kampány eredményeként Székesfehérváron a választóképes lakosság 99,8%-a vett részt a szavazáson, 25 797 voksoltak, mindössze 71-en szavaztak a Népfront ellen. A Fejér-Komárom-Esztergom megyei választókerületben is hasonló eredmények születtek: a 262 183 szavazó közül a népfrontlistára 252 828-an szavaztak. A lista ellen mindössze 7148 fő szavazott, az érvénytelen szavazatok száma 2207 volt. A május 15-i szavazás után a diktatúra erősödött meg. Törvénytelenségek, koncepciós perek sorozata rázta meg a társadalmat. Előbb a Függetlenségi Népfrontba tömörült demokratikus pártok szüntették be tevékenységüket, majd az 1950. októberi tanácsválasztásokat követően a népfront testületéi „haltak el”. Egy szűk réteg diktatúrája, hatalmi apparátusa telepedett rá a társadalomra. Nem bizonyult hosszú életűnek az 1030/1945. ME számú rendelet alapján újjászervezett alsó- és középszintű közigazgatás, a megyei törvényhatósági bizottság és a települések 22
