Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!”
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” tudtak egységes álláspontot kialakítani. Végül a konfliktust a megyei nemzeti bizottság szeptember 4-i határozatával oldotta fel, mégpedig a pártok által a testületbe küldendő tagok arányszámát a megyei törvényhatósági bizottsági tagok arányszámával azonos módon állapította meg, nevezetesen a képviselő-testületi tagok számának 31%-át az FKGP, 18%-át az MKP, 18%-át az SZDP, 17%-át az NPP, 14%-át a szakszervezetek és 2%-át a PDP delegálta.19 A községi képviselő-testületek, a törvényhatósági bizottságok (megyei és városi) megalakulását követően a nemzeti bizottságok feladata a politikai felügyelet gyakorlására korlátozódott. Közvetlenül már nem gyakorolták a megyei és községi önkormányzatok jogkörét. 1945 nyarán-őszén átmeneti bizonytalanság volt megfigyelhető munkájukban, ez a bizonytalanság abból fakadt, hogy nem a nemzeti bizottságokra épült az újjászervezett közigazgatás. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak helyi testületéi - miután létrehozták az önkormányzati testületeket - közvetlenül már nem vettek részt a közigazgatásban. Feladatuk egy-egy, a népi demokratikus átalakulás szempontjából fontos politikai kérdésekben teljesedett ki, így az 1945. évi nemzetgyűlési választások megszervezésében, az egyházi iskolák államosításában, a gazdasági stabilizáció megvédésében, a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósításában. S azokban a községekben, ahol a belügyminiszter a német lakosság kitelepítésével kapcsolatban felfüggesztette a helyi önkormányzatok (képviselő-testületek) működését, ott ismét a nemzeti bizottságok vették át a területileg illetékes járási főjegyző felügyelete és irányítása mellett a közigazgatás vezetését. 1945 után a koalíciós években a nemzetgyűlési választások előzetes felmérésére, 1945 októberében tartották meg a fővárosi helyhatósági választásokat, amely a novemberi nemzetgyűlési választások főpróbájának minősült. A november 4-i nemzetgyűlési választásokat követően a polgári politikai erőket tömörítő győztes kisgazdapárt a helyhatósági választások országos kiírására törekedett ugyan, de - a fent említett választások eredménye, a kisgazdák abszolút többsége - a többi párt a választások elodázásában volt érdekelt. A kisgazdapárti politikai akaratot azonban a munkáspártok elgáncsolták, így az alsó- és középszintű közigazgatás vezető testületéinek tagjait továbbra is paritásos rendszer alapján delegálták. Ennek eredményeként a polgári erőket tömörítő kisgazdapárt alulmaradt a baloldali pártokkal szemben. A kisgazdapártnak az arányosítást célzó törekvései - választásokon lemért politikai befolyás döntsön a képviselő-testületek összetételéről - nem jártak sikerrel. A Baloldali Blokk pártjai (MKP, SZDP, NPP) megakadályozták a „polgári demokrácia” szabályain szerveződő önkormányzatok kialakulását. 1945 őszén a választások megtartását nemcsak a belpolitikai helyzet sürgette, hanem a szövetséges hatalmak nemzetközi megállapodásai is. Az 1945 februárjában megtartott jaltai konferencia nyilatkozata felszólította „... a tengely volt európai csatlós államainak népeit, hogy sürgős megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldják meg.. ”20 Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat a szeptember 16-án megjelent VIII. törvénycikk szabályozta. A nemzetgyűlési képviselőket a kerületi lajstromok alapján választották úgy, hogy minden 12 000 érvényes szavazatra egy képviselői megbízatás járt. Ezenkívül a pártok országos lajstromokat is állítottak, amellyel további 50 képviselőt választhattak a már említett feltételek mellett.21 15
