Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!”
„Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” követően vált hatékonnyá, hogy Bratán István főjegyző vezetésével 1945. április 18-án megkezdte tevékenységét Fejér megye közigazgatási ügyosztálya.4 Székesfehérvár egyike volt azon magyar városoknak, amelyet a második világháború frontharcai súlyosan érintettek, jelentős veszteséget okozott a város lakóinak az épület- állományban bekövetkezett pusztulás, a város lakosságának jelentős része a márciusban induló újabb harcok elől a Nyugat-Dunántúlra menekült. Az elnyúló, több hónapos frontharcokat követően a polgári közigazgatás megszervezése azonnal megindult. Az 1945. március 23-án tartott értekezleten Bocskov Nikolaj bolgárkertész, Falvay Jenő nyugalmazott városi tiszti főorvos, Gáspár János ügyvéd, Görhely István lapszerkesztő, Hajós József kanonok, Jaksity Iván görögkeleti lelkipásztor Jolbey Sándor törvényszéki elnök, Lapos István MÁV művezető, Lázár János építőmester, Su- hajda Róbert gimnázium igazgató, Süveges István ács- és kőművesmester, Nyitray Pál kereskedő, Takácsy Nagy Lóránt gyógyszerész, Nyírjessy Sándor tanügyi tanácsos, Laczó Ferenc gázgyári szerelő, Vócsa Ferenc bőrdíszműárus, Páva Jenő a városi közművek igazgatója, Ketskés Elek kántor vett részt. A jelenlévők 21 tagú bizottságot választottak. Az Ideiglenes Városi Bizottság fő feladata a közigazgatás újjászervezésére irányult. A bizottság elnöke Gáspár János, elnökhelyettese Ketskés Elek volt. A bizottság tíz ügyosztályt hozott létre.5 Az Ideiglenes Városi Bizottság belügyminiszterhez írott jelentésében lehangoló, ostrom utáni képet írt le Székesfehérvárról. A városban körülbelül 20 000 lakos maradt, többségükben „aggkorban levő férfi és nő, munkaképtelen gyermek és beteg, mintegy 25%-ra tehető az itt élő lakosságnak munkabíró része. A város lakóházainak és egyéb épületeinek mintegy 50%-a teljesen összeomlott, vagy ha áll is, újjáépítés nélkül használhatatlan. További 40%-a oly súlyos mértékben rongálódott meg, hogy nagymértékű javítás és helyreállítási munka nélkül állandó használatra alkalmatlan. Körülbelül csupán 10%-ára tehető azoknak a lakóépületeknek a száma, amely kevésbé rongálódott meg és kisebb javításokkal használhatóvá tehető. (...) A város belső területét épületromok borítják. A romok alatt és a romok között emberi hullák, állati tetemek, rothadó és büdös anyagok feküsznek. Ugyancsak sok temetetlen hulla és állati tetem fekszik szanaszét határainkban, amelyeknek egy része már oszlásnak indult.”6 Amikor 1945. április 3-án Székesfehérvár város nemzeti bizottsága megalakult, már a demokratikus pártok - a Polgári Demokrata Párt kivételével - szervezetei kiépültek, s a város igazgatását illetően is rendezett viszonyok uralkodtak. Ugyanis a március 23-án megalakult 21-es bizottság Gáspár János vezetésével megszervezte a város közigazgatásával összefüggő feladatok ellátását, az ideiglenes testület tíz szakosztályt működtetett. Ezen szakosztályok a nemzeti bizottság megalakulását követően tovább működtek, illetve most már a nemzeti bizottság irányítása és felügyelete alatt. Tehát kontinuitást fejezett ki a városi nemzeti bizottság azzal, hogy átvette a 21-es bizottság szakosztályait, s azzal is, hogy a 21-es bizottság elnökét, Gáspár Jánost választották a demokratikus pártok küldöttei a nemzeti bizottság elnökévé.
