Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
DOKUMENTUMOK - 1948. ÉVI DOKUMENTUMOK
Tisztelt Elvtársak! A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége üdvözletét hoztam Fejér megye munkáspárti szervezeteinek abból az alkalomból, hogy a két munkáspárt egyesül Fejér megyében is. A politikai fejlődés az, hogy politikailag megszervezettek [sic!] az egységes pártok. Megállapította, hogy a földreform a stabilizáció, az államosítás megváltoztatta az ország szerkezetét, és olyan politikai formát épített fel, amely már méltán megérdemli a népuralom elnevezést. Mégis a mai egyesülés a legdöntőbb esemény. A Magyar Dolgozók Pártjának programtervezetét mindenkinek át kell tanulmányoznia, mert az nemcsak a munkásosztály harci tapasztalataival, hanem a jövőjével is foglalkozik. Kitűnik belőle, hogy a munkásság elnyomása az értelmiség és parasztság elnyomását is jelenti. A programban nem olyan közös és vállvetett munkáról van szó, amely [a] praktikus feladatokat megoldja, hanem olyanról, amely eltünteti a különbséget kommunista és szociáldemokrata között, amelyet nem bonthatnak meg kívülről jövő erők, és így győzelemre viszi a nép ügyét. Mert az érthető, hogyan találta meg egymás kezét a nagytőke és a nagybirtok, de az már kevésbé érthető, hogy szakszervezeti és szocialista vezetők beléptek ebbe az egységfrontba, a munkásság és parasztság ellen működtek együtt a Hetényi [Imre] főkapitányokkal [sic!]. De a jelenben is, a nagytőke, a nagybirtok eltűnése után is folytatták veszélyes agitációjukat, frázispolitikájukat az üzemekben és földeken. A fő tartópilléreket döngették ezek az elemek olyan időben, amikor még nehéz volt a kommunista párt helyzete, amikor itt még tőkés farsang volt, és a tömegek nem láttak tisztán. Szerencse, hogy ezt a harcot nem kellett egyedül megvívnunk: a baloldali szociáldemokrata munkásság mellénk állt, és volt egy vezető tábor is, amely el tudta magát szakítani a frázisos és hamis „pártegység” jelszavától, és ajtót mutatott a jobboldalnak. Ez volt röviden a fejlődés menete, de a termelés emelése, a politikai egység megteremtése csak akkor volna végső győzelem, ha csak Magyarországról volna szó. Nemzetközileg nem ilyen egyszerű a kérdés. Két óriási erő fejlődik fel egymás ellen. Nem úgy fest a helyzet, hogy a vasfüggönyön innen a béke és demokrácia, túl azon az imperializmus és a reakció erői állanak. Nyugaton is ott vannak a demokrácia és a béke erői. Az amerikai, angol, francia, olasz munkást nem sikerül háborús kedvre deríteni a legügyesebb amerikai tőkés propagandának sem, úgy mint egykor Hitlernek sikerült. Mindenütt erősödik a kritika hangja a Bevinek,3 az imperializmus láncos vérebeivel szemben. Az imperializmus erői kisebb méretekben itt vannak Magyarországon is, azért mondjuk, hogy még nem teljes a győzelem. Aki most azt mondja, hogy a kommunista párt a dolgozó nép ellensége, az Amerikából kapja az utasítást, legyen az régi fasiszta, jobboldali szociáldemokrata, vagy az egyház palástja mögé húzódó reakció. Az egyházi iskolák államosításánál nemcsak a szakszempontok elégtelenségéről van szó, hanem arról is, hogy ellenségeink kezére bízzuk a gyermekeinket. Mi nem három és öt évre jöttünk, hanem azért, hogy beláthatatlan időre biztosítsuk a magyar nép jövőjét. Gyermekeinknek jobb és erősebb nevelést kell kapniuk, mint mi kaptunk. A Fejér megyeiek éppen egy olyan frontszakaszon dolgoznak, ahol különös feladatokkal kell megbirkózniuk. Megkezdődött a tárgyalás az egyházakkal, de egyes katolikus vezetők részéről megkezdődött az illegális tevékenység is az iskolák államosítása ellen. A mi célunk nem az erőszak. Törekvéseink nem a vallástanítás és erkölcsi nevelés ellen, hanem a nagytőke és nagybirtok múltbeli erkölcse ellen irányulnak. A munka, az építés, a béke erkölcse nem a katolikus egyház ellen irányul. Nem óhajtjuk azonban, hogy az egyházi iskolák maradi szelleme megmaradjon, amikor ez már nincs meg a kapitalista országban sem. 380
