Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
A TERRITORIÁLIS SZIMBÓLUMHASZNÁLAT JOGI HÁTTERE MAGYARORSZÁGON
A territoriális szimbólumhasználat jogi háttere Magyarországon vármegye neve alatt megpecsételtetnek. E leveleket az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek vagy azok kik ezek közül írni tudnak s egyszersmind a megyei jegyzők írják alá. Egyébként pedig azon levelek, melyek másképpen lesznek kiadva - erőtleneknek tartatnak". Az uralkodó továbbá jóváhagyta, hogy a címeres pecsétadományban részesített vármegye „mindenütt [...] nem különben a király és az ország hadjárataiban [...] jelvényeken, zászlókon mindenkor örök időkig használhassa és velük élhessen".12 A szakirodalom az imént vizsgált jogszabályt szokta úgy idézni, mint amelyik általánosan megvetette a vármegyei pecséthasználat alapjait, noha egy négy esztendővel korábbi törvény már szélesebb körben kiterjedt alkalmazására utalt. Az úgynevezett „királyi segély” behajtásának módját szabályozó, 1546. évi IX. törvénycikk 3. §-a leszögezte, hogy az adót lajstromozó „választott nemes úgy a jelen adóról, mint a korábbi adók átvizsgálásáról szóló lajstromot is, legott hűségesen küldje be a vármegye pecsétje alatt a királyi felségnek, nehogy a jelen adózásban csalás vagy hiba történjék és hogy a múltakra nézve biztos számadás legyen kéznél".13 Húsz esztendővel később ugyancsak az adókivető mellé rendelt nemesember működésével kapcsolatban szabályozta a jogalkotó a vármegyei pecsét használatának módját. Az 1567. évi VII. törvénycikk megállapította, hogy „annak a nemesnek, a kit az adókivető mellé alkalmaznak, lajstroma kell. hogy legyen, a melyet az összeírás befejeztével hibátlanul leírva, a vármegye első székére beterjesszen és ezt, vagy ennek egy példányát a szék megvizsgálása után, a vármegye pecsétjével ellátva, legott a magyar kamarához küldjék át”.14 A zászlóhasználat egyik legkorábbi jogforrása az 1596. évi XI. törvénycikk, amely elrendelte, hogy a vármegyék zászlóval rendelkezzenek, amennyiben a vármegyei nemesi felkelés csapatainak „minden vármegyében [...] külön zászlójuk legyen”.15 Az ugyanezen esztendei jogszabály XIV. cikkelye ugyancsak külön vármegyei zászlókról tett említést. A törvény XIV. cikkelye arról, hogy „a kapitányokat és a vármegyék katonaságát a megszállástól és a kártételtől is eltiltják; és az engedet- lenkedőket (valamint a katonáiktól és zászlóiktól távozó kapitányokat is) miképpen kell büntetni?” 2. §-a a vármegyei zászlókkal kapcsolatban elrendelte: „Az említett vármegyei kapitányok pedig katonáik és zászlóik mellett maradjanak, máskülönben a főkapitányok elengedhetetlenül megbüntessék őket.”16 Ugyanakkor a vármegyei zászlóhasználat főként a Rákóczi-szabadságharc leverését követően lendült fel: elsősorban vármegyei nemesi felkelések, de koronázási ceremóniák, királyi látogatások és egyéb ünnepségek alkalmával is a vármegyei bandériumok élén vitték a címeres vármegyei zászlót. A pecséthasználatot törvénybe iktató 1550. évi intézkedés hatására, még az országgyűlés esztendejében Zala, Zemplén, Nyitra és Hont Zala vármegye címere, 1550, 1559 (nemzetijelkepek. hu) 91
