Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
A TERRITORIÁLIS SZIMBÓLUMHASZNÁLAT JOGI HÁTTERE MAGYARORSZÁGON
Sigillum Comitatus Albensis Turóc vármegye címere, 1709 (Csáky, 1995. 137. p.) sító jellegéből fakadóan, fokozatosan előtérbe került az autentikus jelkép használatának szükségessége. Ilyen előzményeket követően az újjászervezendő Fejér vármegye első, a főispánt beiktató nemesi közgyűlését 1692. július 10-re hívták össze Székesfehérvárott.21 A vármegyei közigazgatás reorganizációjának menetében ez volt tehát az első generalis congregatio, amelyben, s ahol a központi kormányzat képviselője, azaz a főispán hivatalba történő bevezetése azt jelentette, hogy a kamarai adminisztrációt felváltotta a nemesi önkormányzat, a középszintű közigazgatás vármegyei testületéi megkezdték tevékenységüket. A „felszabadulást” követő közel egy évtized leglényegesebb, egyben leghangsúlyosabb mozzanata, hogy kiépült a kora újkori rendi képviseleti társadalom középszintű közigazgatási intézményrendszere. Fejér vármegye példája szervesen kapcsolódik ahhoz az országos folyamatba, amely során még ugyanabban az esztendőben újjászervezték például Somogy, Tolna és Zala vármegyék autonómiáját is. A közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a legfontosabb feladatnak a vármegyei Tolna vármegye címere. 1836 (nemzeti] elkepek. hu) tisztikar, tehát a tényleges kormányzat újjászervezése bizonyult; Fejér vármegye esetében sem az imént említett, sem az azt követő jegyzőkönyvek nem tartalmaznak a XV-XVII. századi saját címer illetve pecsét létére vonatkozó adatokat.22 így az sem tisztázott, pontosan hogyan zajlott le a címeres pecsétadomány igénylésének folyamata, az eljárásról kútfők 94
