Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)

ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÁBRÁZOLÁSA FEJÉR VÁRMEGYE SZIMBÓLUMRENDSZERÉBEN 1694-2009

Sigillum Comitatus Albensis kiadott K[egyes] Kir[ályi] Engedmény megér­kezett melyet ezennel be is mutatott. Ezen K[egyes] Parancsolat a’ Köz Gyűlésre általté- tetni rendeltetett.”63 A kemény táblás, vörös bársonykötésű s díszes kivitelű diploma mérete: 27,8x34,5 centiméter. Tíztáblányi terjedelméből hat per­gamenlap: a címeres pecsét festményét egy pagina, további hat az oklevél szövegét tar­talmazza, az előzékek világoszöld színűek. A közel 28 centiméter hosszú aranyzsinóron függő, aranydobozos, vörös viaszba nyomott magyar királyi nagy titkos függő (állam)pecsét átmérője 90 milliméter.64 Az armális és a megerősítő pecsét ép és sértetlen, a bársony­kötés kopottas. Az oklevelek kötött szerkeze­te, formai és stiláris kellékeinek megtartása egyrészt a privilégiumok hitelét és tekintélyét biztosította, másrészt a jogi tények rögzítésén túl módot nyújtott általánosabb mondanivaló kifejtésére, a stílusművészet megcsillogtatá- sára. V. Ferdinánd a kiváltságlevél bevezető részének (protocollum) intitulatiós, azaz „ön­megnevező” formulájában (az invocatio, azaz fohászkodás ezúttal elmaradt) nem csupán az úgynevezett rövid királyi címét alkalmaz­ta, hanem egyben megemlíti két legfontosabb királyságán; Magyarországon és Csehországon túl egyéb királyi és hercegi titulusait is. Az intitulatiót követi a promulgatio (kihirdetés) és az inscriptio vagy adress (címzés), ame­lyekben az oklevéladó kijelenti, hogy jelen privilegiumlevél tartalmával tudomására adja az alábbiakat mindenkinek, akiket illet. Az adománylevél ezekben a részekben az okle­veles gyakorlatban alkalmazott rövidebb for­mulát tartalmazza, s a rövidítés érdekében a promulgatiót az inscriptióba helyezte, vala­mint a címzett üdvözlése, a salutatio is hiány­zik. A privilégiumok sajátos része az arenga, amely általános gondolatot fogalmaz meg azzal a céllal, hogy erkölcsileg indokolja a következő kegynyilvánítást, az oklevélbe foglalt intézke­dést gyakran valamely filozófiai, teológiai vagy jogi igazság kifejtésével igyekezett elvileg meg­okolni. Ez esetben az uralkodóknak arra az általános feladatára hivatkozik, hogy az arra érdemeseket kiváltságokban, jogosítványok­ban és kedvezményekben részesítsék, ami az arengákban a leggyakoribb gondolatok egyi­ke. Az oklevél szerkesztője ezen eszme egyik variánsát dolgozta be a diploma szövegébe, de természetesen nem feledve s egyben megemlít­ve a jelenlegi pecsétadomány célját: a korábbi kiváltság megerősítését s a latin nyelvű körirat magyarral történő felváltását. Az arengához- az úgynevezett fejedelmi többes számot jelentő „nos” mellett - egyetlen kötőszóval, „itaque”, azaz „így” kapcsolódik a tárgyaló rész (contextus) narratiós (elbeszélés) szaka­sza. Ez az előadandó intézkedés előzményeit, körülményeit tárgyalja, amely az oklevél kiállí­tását előidéző tények és körülmények elbeszé­lése. Ebből az oklevélrészből ismerjük a már említett kérvény benyújtását. A narratio után az oklevél legfontosabb része, a dispositio, azaz a szorosabban vett jogi intézkedés, a rendelkező rész következik. A király a kor szokásának megfelelően hangsúlyozza, hogy intézkedését; a korábbi címeres pecsét meg­újítását és a magyar körirat engedélyezését saját királyi kegyéből adja. A címeres pecsét mondanivalója és leírása minden szempontból egyedi, hiszen a címeres pecsét kizárólag Fejér vármegyét illette, kommunális vagy vármegyei analógiák nem alkalmazhatóak. Az adomá­nyozott pecsét - mint e korszakban általában a vármegyei címeres pecsétek - csupán a pajzs­ból áll, heraldikai kellékeket nem tartalmaz. A címereslevél ugyan nem szorítkozik a címerkép szimbolikájának magyarázatára, hiszen ez itt nem is szükséges: témája abban az időben is közismert volt. A címer leírását követően nagybetűkkel („majusculis Literis") a magyar nyelvű pecsétköriratot rögzíti. Ezt követően- a címeradomány tradicionális részeként - az uralkodó áttér a címeres pecsét használatának ismertetésére, amelyben érvényesül a címervi­selet eredeti, megkülönböztető funkciója. A királyi elhatározást és intézkedést (dispositio) követi - a sanctio (büntetés előrebocsátása az intézkedést el nem fogadókra) formulájának

Next

/
Thumbnails
Contents