Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
CÉHZÁSZLÓK
Sigillum Comitatus Albensis sok jelképével.24 Ugyancsak két, kék mezejű céhjelvény figyelhető meg az ácsok XIX. század eleji zászlaján megfestett olajkép alatt: az egyik ovális pajzsban gyalu, a másikban körző látható. A pecséteken a legjellegzetesebb ácsszerszám a szálfák nagyolására használt ácsbárd, amely olykor íves fakörzővel, gyakrabban ácsderékszöggel párosul. További, jellegzetes szerszámok: ácsfejsze, tömőkalapács, ácskapocs, stb. Díszes, ovális kartusba szerkesztették a zászló rúd felöli felső sarkába a magyar vargák (1782) szerszámaiból formált címerképet, amely cipészkést és bocskort ábrázol. 1692. évi pecsétnyomójuk ábrája a hagyományostól (görbekés, bicskia, ár) eltérően egy újabb jelvénytípust képvisel: háromlábú széken ülő, dolgozó vargamester, körülötte a különféle, imént említett vargaszerszámok és termékek (talp, saru). Hasonló a német cipészek (1783) mesterségjelvényének kivitelezése is, de a zászló alsó részén elhelyezett, szalagfo- natos, ovális illusztrációja egy klasszikus férfi csizmát mutat. Ehelyütt jegyzem meg, hogy az ábrázolt jelvénnyel ellentétben a konvencionális német vargacímer ötágú leveles aranykoronával borított, nyíllal átlőtt horgas orrú német csizma. A sármelléki patakmolnárok 1826. évi zászlaja az egyetlen céhes zászló, amely az olajkép alatt középen a testület saját pecsétjét ábrázolja.25 Ovális címerpajzsban kapott helyet a mészárosok (1828) bárdot és henteskést tartalmazó szerszámábrázolásos címere. Analóg kidolgozottságot mutat, s egyben a kor divatjának megfelelően keretezett a német szabók 1828. évi zászlajának céhcímere, amely a céh hagyományos, kontinens-szerte elterjedt ollós címere. Utóbbi két céhcímer elhelyezkedése között csupán annyi az eltérés, hogy előbbi a rúdtól távolabb, felül, a német szabóké a rúd mellett, alul helyezkedik el. Klasszikus címerábrázolás látható a takácsok 1829. évi zászlaján, amely aranykoronás csücskös talpú címerpajzs kék mezejében három aranyszínű vetélő. A termékábrázolások a zászlószöveget fogjak közre a bognár, esztergályos és kaskötő egyesült céh 1840. évi zászlaján (kosár, kerék, két lófej nyíllal vízszintesen átdöfve), hasonló a szűrszabók (1848) mesterségjelvényének (szűr), a Tobak Céh zászlóján (1854) szereplő száradó bőrök és bőrös szerszámoknak, valamint a szíj- és kötélgyártók kötélgyártást ábrázoló illusztrációjának elhelyezkedése is. Egyedi az ácsok XIX. század végi zászlajának szerszámábrázolásos, ovális olajképe, amely gyalut, körzőt, derékszöget és vésőt ábrázol. Ugyancsak szerszámokat mutat az ácsok társulatának 1880. évi zászlaján megfigyelhető, kék mezejű, csücskös talpú címerpajzsba szerkesztett, díszes kivitelű jelvénye (fejsze, fokos, derékszög, mérőszalag). Az ácsok egyesületének 1926. évi zászlajának ácscímere abban különbözik, hogy itt vörös, s nem kék címerpajzsban ezüst, s nem aranyszerszámok kaptak helyet: fejsze, derékszög, kalapács.26 A céhzászlók eredete, múzeumba kerülésük ideje csekély esetben határozható meg pontosan, de a néhány rendelkezésre álló információból is következtethetünk származásukra; ipartestületi ajándékként, városi vagy vármegyei letétként kerültek a műtárgyak a múzeumok gyűjteményeibe. A lakatosok és a patkolókovácsok zászlai ipartestületi ajándék Székesfehérvár városának 1913. december 15-én. A vargák zászlaja városi letét 1912. november 6., a sármelléki patakmolnárok zászlaja pedig Fejér vármegye letétje, évszám a múzeumi leíró kartonon nem szerepel. A Székesfehérvári és Fejér megyei Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok Ipartársulatának zászlaja Székesfehérvár letétje (1950). Végezetül egy figyelemre méltó adalék a fehérvári céhes zászlók történetéhez. Juhász Viktor a következőket vetette papírra: „Ismeretes előttünk a cipészek céhzászlaja a helybeli múzeumban: kelméje kék selyem, egyik oldalán a Madonnának, a másikon pedig Szent Krispin és Szent Krispinián képét szemlélhetjük; e zászló 1783-ból való, felirata német szövegű.”27 Lauschmann az alábbiakat említi ezzel kapcsolatban: „régi kék selyem, amelynek egyik oldalán ez olvasható:
