Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
NEMESI FELKELÉSI ZÁSZLÓK
Nemesi felkelési zászlók megyei nemesi felkelési zászló tartalmazza, illetve jeleníti meg a vármegyei insurrectiók történetével egybeforrt Székesfehérvár címeres jelképét is. A motívum ábrázolása a vármegyei szimbólumhoz hasonlóan ebben az esetben is meglehetősen pontatlan, amennyiben az eredeti zöld talajt elhagyva a vár mindhárom tornya vörös bádoggal fedett, s a korona, valamint a címertakarók is hiányoznak.15 A két 1810-es keltezésű nemesi felkelési zászló ezzel tulajdonképpen egyesíti mind az öt zászlón előforduló alapvető motívumot, s amíg egy-egy példány vagy csupán az egyik, vagy néhány elemet jelenít meg, addig ezek egyszerre tartalmazzák a magyar királyság, az uralkodóház, a vármegye és az annak székhelyeként is funkcionáló város szimbólumait. A legkorábbi; 1742. és 1744. évi nemesi felkelések alkalmával használt nemesi felkelési zászló első „szakszerű” publikálása Marosi Arnold nevéhez fűződik.16 Közleményének forrásait a székesfehérvári múzeumban őrzött insurrectiós emlékekből, Dr. Lauschmann Gyula, Fejér vármegye egykori tiszti-főorvosának akkor még kéziratban lévő, Székesfehérvár történetét feldolgozó munkájából17, valamint a Fejér vármegye letétjét képező insurgens zászlóból merítette. A zászló 1930-as esztendők eleji állapotát tükröző leírása a következőket rögzítette: „kétszárnyú lobogójának [helyesen: fecskefarkú zászlajának] közepe piros [helyesen: vörös], széle sárga [helyesen: arany] damasztselyem ezüstrojttal. A piros [helyesen: vörös] mezőt barokkstílű ezüsthímzés szegélyezi és egyik oldalán a magyar [kis]címer látható, felette szalag e felirattal: Maria The: Reg: Hu. (Maria Theresia Regina Hungáriáé). A címer körül az ismert jelmondat: Pro hac vitám et sanquinem olvasható. A zászló másik oldalán ugyancsak barokk ízlésű keretben Fejérvármegye címere van kihímezve, alsó részén az Eszterházyak kardot és virágcsokrot tartó, koronás griffjével. a címer feletti szalag felirata: Protege et conserva. A zászló korát a piros [helyesen: vörös] mező négy sarkán elosztott 1742es évszám jelzi. Érdekes a zászló nyele is. Csúcsát gömbös tokból kiemelkedő szív alakú lándzsa díszíti, míg hosszában négy vaspánt erősíti. A rúd végét hegyes vashüvely takarja. A zászló szárnycsúcsait, rojtját az idő és viszontagságok, melyeken keresztül ment, bizony már erősen megrongálták. Csak foszlányok maradtak belőlük, mert a zászló több ízben is szerepelt harctéren és dicsőséget is aratott. A zászlót ugyanis az 1742-ki nemesi felkelés alkalmával készítette a vármegye, mikor Sziléziáért folyt a harc Mária Terézia és Nagy Frigyes között.”18 Marosi Arnold egy másik cikkében azt is leszögezte, hogy Fejér vármegye három zászlaját őrizte a múzeum letétként. A korábban ismertetett 1742. évi nemesi felkelési zászlóval kapcsolatban tett megállapításait a következőkkel egészítette ki: „Ez a két szárnyú [helyesen: fecskefarkú], középen piros [helyesen: vörös], szélén sárga damaszt selyem lobogó [helyesen: zászló] a III. terem bejárója felett látható, és miként a rajta lévő évszám 1742 mutatja, az akkori nemesi felkelésen szerepelt. A rajta csüngő zöld szalag felirata: Maria Theresia Comitatui Albensi Ao 1779, a másik oldalon: Pro Deo, Rege et Patria.”19 Marosi ehelyütt Lauschmann 1797. évi insurrectióval kapcsolatos megállapításaival is polemizál, amely így hangzott: „az insurrectio hadi jelvényéül nem a régi még 1742-ből megmaradt zászlót használta a vármegye, hanem újat készítetett. A királyné ugyanis aranyszövésű, zöld selyemmel tüntette ki Fejér vármegyét, és a szövet egyik oldalának felírása volt: Maria Theresia Comitatui Albensi, Pro Deo, Rege et Patria. A vármegye, miután Marich Tamás és gróf Schmidegg Tamás személyesen megköszönték a királyné kegyét, ebből az értékes szövetből készítette zászlaját, amely alatt a nemesi hadsereg táborba indult. Az ünnepélyes átadás a jegyzőkönyv szerint június 24-én.” Marosi indoklásában rámutatott, hogy mindezekkel ellentétben, a valóságban a királyné, II. Lipót neje nem zászlót, csupán szalagot küldött a régi zász-
