Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Előzmények

puszta létét fenn akarja tartani. [...] Van réteg, mely mindennek ellentmond. Ez is komoly erőt képvisel. Bárcsak átütő lenne ez az erő."

16 A hatalmas lakásínség is rendkívüli gondot jelentett annak ellenére, hogy az elűzött svábok ingatlanait állami juttatásként kiosztották a községi tanácsok rendelkezései szerint. Az egyre gyorsuló iparosítás következtében a három szén- és két bauxitbányával rendelkező járásban ugrásszerűen nőtt a lakosság száma. Az „őshonos", kellő „osztályöntudattal" aligha bíró ún. kétlaki bányászok (akik még kötődtek a földhöz, s a bányamunkán túl művelték kisebb-nagyobb parcelláikat is, vagy napszámba jártak) mellett toborzott bányászokat, bányászkatonákat és földalatti munkán foglalkoztatott politikai és köztörvényes elítélteket is dolgoztattak. Alig segített a zsúfoltságon a Bodajkon, Kisgyónban, Bakonycsernyén és a többi bányásztelepülésen meginduló bányászlakás-építkezés. A hamu alatt izzott a parázs, ezt vélték legalábbis érzékelni a móri ávósok 1955 tavaszán kelt, az április 4-i ünnepségek állambiztonsági szempontból való biztosítására készített munkatervük szerint. Éppen ezért a hálózati munka fokozását rendelték el, különös tekintettel arra, hogy az államvédelmi szempontból erősen fertőzött Kisgyón területén vélhetően helyben készített röpcédulákat találtak, és mert Csákberényben (ahol sok ellenséges kategóriába sorolt személy él) megrongálták a szovjet síremléket. Ugyanitt számítani kell a volt kisgazda országgyűlési képviselő, Kovács István által kifejtett rendszerellenes agitációra is, állapítják meg. Fehérvárcsurgón az elmúlt időszakban két olyan fenyegető levelet is kaptak magánszemélyek, illetve a községi tanács apparátusában dolgozók, amit „ellenállási mozgalom" aláírással láttak el. „Mór községben az ellenséges kategóriák minden válfaja megtalálható." A német ajkúak körében kifejtett ellenséges propagandamunka sikere az ávósok szerint azok nyugati rokoni kapcsolataival magyarázható. A rendőrnyomozók is sűríteni igyekeztek az ügynökökkel való találkozásokat, s a „T" hálózat igénybevételével fokozottan kívánták ellenőrizni a fertőzött területeket, az ipari objektumokat, elkerülendő az esetleges szabotázsakciókat. A felszabadulás 10. évfordulóját a hatalmas propaganda ellenére visszafogottan ünnepelte a lakosság. Mint Vajk Gyula megállapította, Bodajkon „minden erőlködés ellenére igen gyér részvételi ünnepséggel és felvonulási menettel" zajlott le az esemény. „[...] A 10 éves forduló ünnepségei közepette is az ország népe 95%-ának az a nagy kérdése: mikor szabadulunk már meg az oroszoktól és a kommunizmustól? Mikor lesznek ismét emberi jogaink és vallásszabadságunk? És félelem nélküli életünk?"

17 Szovjet katonai alakulat 1954-55 telén költözött a járási székhelyre, a pártszervek, a honvédség és a BM Járási Osztálya (azaz a rendőrkapitányság) már az el16 História Domus, Bodajk. 1954-ben például, amikor a megyei tanácselnök felkérésének ellentmondott, s nem vállalt feladatot a népfrontban, ezt írta: „[...] politikai mozgalomban nem veszek részt. Tudom, hogy ezt alkalomadtán megtorolják! Én az említett mozgalomban a kommunista pártot látom." 17 Uo. Vajk Gyula a fentiek ismeretében nem véletlenül került az ÁVH látókörébe. A forradalom előtt, 1956. szeptember 11-én éjjel behívatták a Szabó-palotába, ahol személyesen Szikra Mihály államvédelmi őrnagy, a megyei AVHparancsnok hallgatta ki. Egyelőre elengedték.