Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
nem bocsátkoztak harcba a nyilvánvaló túlerővel. „Én nem hallottam - vallotta a bíróságon -, hogy közülünk valaki is lőtt volna, az orosz egység azonban erősen lőtt. Valamennyien polgári ruhában voltunk 152 , eszünkben sem volt ellenállni a szovjet egységnek, azonban a fegyvereket nem mertük lerakni, mert tudtuk, hogy azt tőlünk számon fogják kérni." Kukor Károly bátyja, Gyula vallomását az ügyész, dr. Baranyai Sámuel a következőképpen jegyezte fel: „[...] benn voltak a boltban, amikor megérkeztek a községbe a szovjet csapatok. Ezt megtudva, mind a húszan bemenekültek az erdőbe. A szovjetek rájuk tüzeltek, a tüzet közülük többen viszonozták, megemlítendő, hogy közülük egy személy elesett, többen megsebesültek." Amikor az embervadászok elhagyták a falut, Takács János visszament a kertbe, megnézte az áldozatot. Biztos benne, hogy a fiatalember „hátulról kapta a lövéseket. Sokat kapott, szinte úszott a levegőben a lövések hatására." Kukor Károly azt mondta a bíróságon, hogy „egy áldozat esett el közöttünk, a többi szerencsésen bemenekült az erdőbe." Winkelmann János szerint fejlövése volt a fiatalembernek, ő a holttestet egyébként közelről nem nézte meg. A hazaérkező Stóhl Ferenc a vele tartó fiának, Jánosnak mondta, hogy a sorozatlövések szinte kettészelték a testet. Stóhl János és Winkelmann szerint a fiatalember hullája estig volt a ház végénél, szárkévékkel takarták le. Stóhl Ferencné elmondta, a holttestet a férje rokonságába tartozó Stóhl László vitte el lovas kocsin Bodajkra, merthogy oda való volt Varga Lajos. Varga Lajos Somogyban élő ikertestvére, Róka Józsefné Varga Anna körülbelül egy hónap múlva, 1956. december elején jutott el kalandos körülmények között Balinkára (vonattal, teherautón és gyalog), hogy megtudja a szemtanúktól, mi történt. Ezt megelőzően a bodajki prépost plébános, Vajk Gyula értesítette a családot a halálesetről, s azt is megírta nekik, hogy Lajos a bodajki temetőben, a nagy betonfeszülettől alig két-három méterre nyugszik. Anna kérdezősködésére a balinkaiak elmondták neki, hogy bátyja törzsét V alakban érték a lövedékek, s mivel nagykabátban volt, azzal nyalábolták fel, amikor elvitték. 153 Varga Lajos temetését testvérbátyja, Ferenc és barátai szervezték meg. A bodajki plébánia irattárában található Megholtak anyakönyve VIII. kötetében az 1956-os év 25-ös számú bejegyzésében a fenti eseménnyel kapcsolatban a következők olvashatók: A halál időpontja: 1956. november 5. A megholt neve: Varga Lajos bányász (Varga Sándor és Páhi Teréz fia), aki 1935. március 23-án született Szigliget-Szöllőslakon. A halál oka: „fejlövés következtében agyroncsolás." A halotti anyakönyv még egy fontos adalékkal szolgál. A „Felvette-e a haldoklók szentségét?" kérdésre adott válasz: „Nem - Harc közben esett el." Temetése november 7-én volt. A balinkai polgári halotti anyakönyv 154 1956. évi 9. szá152 A csoportban volt négy bányászkatona is, akik egyenruhát viseltek. Stóhl János és Stóhl Ferencné személyes közlése. 153 Róka Józsefné telefonközlésc. Takács János úgy tudja, hogy Varga Lajos barátai egy kopjafát állítottak a sírra, amelyen sokáig nemzeti színű szalag lengett. A sír ma már nincs meg, az idők folyamán rátemetkeztek. 154 FML A balinkai anyakönyvi kerület iratai. Halotti anyakönyvek másolati példányai. 1956.
