Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
Jurij Andropov szovjet követ (később a KGB elnöke, majd a párt főtitkára lett) 1956. október 6. és 19. között többször is találkozott Lascsenkóval, akivel a hadtest felkészültségét október 21-én ellenőrizték. Ezt megelőzően, 19-én (a forradalom kirobbanása előtt 4 nappal!) már teljes harckészültségbe helyezték - szovjet területen - a 108. ejtőernyős deszant gárdaezredet. Ennek és az október 23-án 19 óra 45 perckor riadóztatott 315. lövész gárdaezrednek volt a feladata, hogy harccal lépjék át az országhatárt, s biztosítsák a főerők bevonulását. Megtették. A hazánk területén állomásozó csapatok október 23-án avatkoztak be először közvetlenül, másodszor pedig - az időközben román és szovjet területről beözönlő alakulatokkal kiegészülve - november 4-én. A látszat kedvéért mindkét alkalommal a törvényes magyar kormány segítségkérésére hivatkoztak. Az ezt „bizonyító" dokumentumok azonban utólag készültek! Október 31-én eldőlt: nem a „liberális" politikai, hanem a keményvonalas, katonai megoldást fogják választani. Az addig ingadozó szovjet pártvezetés számára mind sürgetőbbé vált a dolog: be kell avatkozni Magyarországon, mert a forradalom győzelme nyomán lassan konszolidálódó országot elveszíthetik, s ezzel - a dominóelvnek megfelelően - a többi szatellit állam megtartása is problémás lehet. Hruscsov azzal indokolta meg az immár véglegesnek szánt elhatározást, hogy a csapataik Magyarországról való kivonását a Nyugat a Szovjetunió gyengeségének tartaná, és saját pártjuk előtt is értetlenségre számíthatnának. 131 A szólamokban hangoztatott, beígért kivonulásnak éppen az ellenkezője történt. Október 31-én éjszaka harckészültséget rendeltek el a 31. harckocsi hadosztálynak. A Beregszásznál, az összpontosítási körzetben várakozó magasabb egység mellett november l-jén 18 óra 45 perckor megkezdte a bevagonírozást a 35. gépesített hadosztály is. A döntés ilyetén meghozatalára, illetve a második beavatkozásra - ha ti igen, akkor mi is! - a szuezi válság nyomán fellépő, s részben a Nyugatot is megosztó brit-francia katonai támadás ugyancsak jó okot adott a Szovjetuniónak: Magyarország kikerült Amerika látóköréből. November l-jén a szovjet páncélos alakulatok előbb a Ferihegyi repülőteret, majd még aznap az ország összes repülőterét blokád alá vonták. A hadvezetés evakuálta a még itt lévő szovjet civileket és a szovjet kórházat a hozzájuk futó kommunista potentátokkal, ávósokkal egyetemben. (Az orosz állambiztonság, a mindenható KGB nem bízott semmit a véletlenre.) Elrendelték a Lascsenko vezette Különleges Hadtest, a Mamszurov parancsnokolta 38. összfegyvernemi hadsereg magasabb egységei és egységei, valamint a Babadzsanján altábornagy alá tartozó 8. gépesített hadsereg számára a harckészültséget is. 132 Nem igaz tehát, hogy a forradalom vérbe fojtásában csak az addig is hazánk területén ideiglenesen állomásozó csapatok vettek részt. Az meg végképp nem igazolható ezek 131 Rainer M. János: Kísérlet a feljegyzések értelmezésére. (A továbbiakban: Rainer.) Döntés a Kremlben. A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról. 1956-os Intézet Budapest 1996. Szerkesztette Vjacseszlav Szereda és Rainer M. János. 141. 132 Alekszandr Kirov: Szovjet katonai beavatkozás Magyarországon - 1956. (A továbbiakban: Kirov.) In: Szovjet katonai intervenció 1956. 150.
