Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
Másnap, október 31-én (ez szerdai nap volt) reggel, Szabó Lajos hivatalba való megérkezésekor Kovács, Schiffer, dr. Králitz már ott volt, rá vártak, s rajtuk kívül még vagy hat-nyolc illető tartózkodott az irodában 86 . Králitz az átadás-átvételről jegyzőkönyvet vett fel. Megkapták a bélyegzőt, a kulcsokat, s erről elismervényt adtak a járási tanácselnöknek. Szabó rendőrségi vallomása szerint addigra a „páncélszekrényben lévő fontosabb iratokat már megsemmisítettük, de valahogy egy kuláklista a szekrénybein] maradt. Ekkor ezt Králitz megtalálta, és énelőttem összetépte la bírósági vallomása szerint viszont a kályhába dobta] azzal a megjegyzéssel, hogy erre már úgysem lesz szükség." A hivatalos eseményt követően Kovács és Szabó egy ideig beszélgettek. Kovács elmondta, hogy jobban szeretett volna mindebből kimaradni, s kérte Szabót, segítsen neki egy ideig. Szabó mindezt azzal hárította el, hogy majd belejön a munkába, s hazament. Még ezen a napon elköltözött Mórról Iszakaszentgyörgy-Kincsesbányára. (Csak november 7-én jött újra Mórra, amikor Kecskés János és Szabó Miklós, a pártapparátus tagjai érte mentek egy szovjet gépkocsival.) A hiányzó káderlapokat állítólag Schiffer is kereste Huszáron, ő azt felelte a tanár kérdésére, hogy mi „magunk égettük el" - vallotta a tárgyaláson. Ugyanő a rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyv szerint azt mondta Schifférnek és Kiss Józsefnek, amikor azok a káderlapokat kérték tőle 31-én, hogy azokat már régen elégették. Valójában minderre előző este került sor. „Ugyanis valóban mi égettük el a káderlapokat, hogy az ellenforradalmárok ne találják meg. Az elégetésre még én adtam a javaslatot Szenté János személyzeti vezetőnek." Az autóbusz valamikor fél négy körül indult el a Móri Járási Nemzeti Bizottság küldötteivel Győrbe, ahova hatkor érkezett meg. A leendő Dunántúli Nemzeti Tanács alakuló ülésén az érdemi munka még nem kezdődött el, mert hatalmas zaj, jövés-menés volt a megyei tanács épületében. A nagyterem tömve volt emberekkel, munkások, parasztok, értelmiségiek tolongtak mindenütt. A felszólalók egymás kezéből kapkodták ki a mikrofont, akinek mégis sikerült beszélnie, azt állandó bekiabálások zavarták meg. A móri küldöttség a meghirdetett kezdés után érkezett meg, ezzel azonnal az érdeklődés középpontjába került. Fotósok, hazai és külföldi újságírók vették őket körül. Az utcán több ezer ember hullámzott fel-alá, a kihangosítás révén követték nyomon a benti eseményeket, a felszólalásokat. A mikrofont egy Somogyvári Lajos nevű férfi ragadta magához, egy ideig ő vitte a szót. Önmagát mintegy az események központi figurájának kiáltotta ki, a Győri Rádió közvetítő kocsijának üzembe helyezését követelte, majd egy másik helyszínre gyűlést hirdetett, ennek következtében sokan - őt követve - elhagyták a termet. A rendezők, látva a lehetetlen állapotot, elrendelték a nagyterem kiürítését. Ebben a - hallgatólagosan 86 Ennek megtörténtét dr. Králitz Gyula november 2-ára valószínűsíti bírósági vallomásában, arra hivatkozva, hogy adminisztrátori munkahelyét nem adta fel. Nemzeti bizottsági titkári állását ideiglenesnek tartotta. A járási tanácsházra csak a kutatóintézetben 2-3 óra alatt elvégzett feladatai után szokott átmenni. Miután a második nemzeti bizottsági ülés is lezajlott november 2-án [valójában 3-án], ott többé nem is jelent meg. A többi vallomással összevetve mi mindezt nem tartjuk valószínűnek.
