Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
laljon részt a közéletből. 73 (Jánny korábban főjegyző, majd hatalmi szóra történt leváltásáig tanácstitkár volt Móron.) Némi szabódás után eleget tett a kérésnek, s a nemzeti bizottság titkári feladatát közmegelégedésre látta el a továbbiakban. A községi nemzeti bizottság elnöki tisztét azonban senki nem akarta vállalni. Még Madarász Sándor neve is felmerült valaki részéről, azonban egyhangúlag elvetették a javaslatot, mondván, hogy „személye Móron közutálat tárgya". Néhány egyéb javaslat után végül Ábelé Mártont választották meg. Az ötfős vb tagja lett rajtuk kívül Dévai Ferenc pénztáros és Pigler Mártonné anyakönyvvezető is, mindketten párttagok. A köztudatban az él, hogy a községi nemzeti bizottság elnöke Horváth István lett 74 , valójában azonban a mindenütt ott lévő, „örökmozgó", szervező pedagógus - testületi tagságán túl - semmilyen hivatalos vezető funkciót nem kért és kapott a forradalom idején. Október 30-án, a rendőrség és a nemzetőrség összeolvadása idején, délelőtt 10 órakor kezdődött a forradalom új, magasabb szintű irányító testületének megválasztása a járási kultúrház nagytermében. Az egyik forrás szerint ezt a kommunisták által a többi, lefejezett, elsorvasztott párt „pótlására" létrehozott Hazafias Népfront járási szervezete hívta össze. Móron a technikai előkészítésbe, a hivatalok, intézmények, iskolák kiértesítésébe valóban bevontak néhány társadalmi aktivistát is a népfronttól, ám valójában a járási tanácselnök utasítására beosztottai értesítették körtelefonon a Móri járás tizenöt településének nemzeti bizottságait az eseményről, s azt kérték, hogy a választáson az adott község létszámával arányban öt-tíz főből álló küldöttséggel képviseltessék magukat. A járási tanácselnök, Szabó Lajos - a későbbi legendákkal ellentétben - a helyén, hivatalában volt még. Természetesen Szabó, aki a járási pártszerveknek is tagja volt (és Estélyi Gyula első titkárral szoros baráti kapcsolatot tartott fenn), nem önszántából tette ezt. A bírósági tanúkihallgatása alkalmával azt mondta, hogy a megyei forradalmi bizottmány elnöke, egy - emlékezete szerint - Ónodi nevű személy 75 hívta fel őt telefonon, s adta számára ezt az utasítást. Azonnal a járási pártházba sietett 76 , s Szabó Miklóssal, a pártbizottság tagjával, aki a gépállomás párttitkára volt, abban állapodtak meg (Estélyi akkor már elhagyta Mórt), hogy „beszélünk a járási és községi tanácsokkal, hogy olyan embereket jelöljenek a járási nemzeti bizottságba, 73 A tsz önmagát néhány nap múlva, november 2-án ismét fel akarta oszlatni, ám a már létező'járási nemzeti bizottság s személyesen Horváth - újfent sikeresen lépett fel ez ellen. Ezt az eseményt - igaz, sajátságos módon - megörökítette egy, a móri tsz-ek történetét bemutató propagandakiadvány is 1975-ben. (Gali Sándor - Mihók Sándor: Szövetkezet az Ezerjó hazájában. A móri termelőszövetkezetek 25 éve. Mór, 1975.) Mint ebben a 36. oldalon olvashatjuk, 1956. november 2-a volt „az ellenforradalom legvéresebb időszaka. Ezen a napon [rendkívüli] közgyűlésre gyűlt össze a Kossuth tsz tagsága", hogy feloszlassa önmagát. (Hogy miért lett volna ez a nap - vagy bármelyik a forradalom idején - véres, azt nem tudjuk meg.) „A feloszlatás valódi oka: a községben működő ellenforradalmárok szította hangulat, fenyegetés" - állítják a szerzők, szöges ellentétben a tényekkel. Igaz, azt sem közlik, hogy mi volt szerintük az „álok" az említett „valódi" okkal szemben. 74 Lásd erről dr. Erdős Ferenc: Mór története című kötetét! Mór. 2002. 75 Ez a személy valószínűleg Ónodi István, a megyei tanács pénzügyi osztályának előadója volt, aki az újjászerveződő kisgazdapárt székesfehérvári titkára lett. 76 Az épületben ekkor még tartott a pártügyelet, amelyről a forradalom leverése után mint fegyveres védelemről beszéltek. Ketten tartózkodtak ekkor itt, Szabó Miklós és Kecskés János.
