Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
mertetett eset során Geszler Antalékat a Szekeres-lakás feldúlásakor fegyverhasználattal akarta megregulázni, minden valószínűség szerint nem ennek az ideiglenes „alakulatnak"volt a tagja. Ők a járási kiegészítő parancsnok alárendeltjei lehettek, Kosztik főhadnagy utasítására hajtottak végre ellenőrzéseket a faluban. Schiffer és Horváth a járőrszolgálat közben megbeszélték, hogy másnap, 28-án kora délelőttre ismét falugyűlést kell összehívni, hogy a községi nemzeti bizottság megválasztása ténylegesen megtörténjék. Csak akkor lehet érdemben meghatározni az elkövetkező időszak feladatait. Ennek szellemében Horváth október 28-án 9 órára összehívta az újabb választásra a lakosságot (a hangosbemondón keresztül történt ez is), de a rosszul megválasztott időpont miatt - vasárnap volt, sokan misén, istentiszteleten voltak csak a gépállomás kommunista dolgozói, néhány templomba nem járó ember és a pártbizottság tagjai jelentek meg egyelőre. 58 (Nem volt itt Klujber László sem, mert ekkor éppen Pusztavámon vett részt a nemzeti bizottsági választáson, miután érdeklődésére Ferov István községi párttitkár közölte vele az esemény időpontját és helyét.) „Az előző esti vandalizmusról" beszélgettek, elítélték a cselekményeket. Az istentiszteleteket követően aztán özönlött a tömeg. A Horváth által felolvasott lista alapján minden jelöltről egyesével, nyíltan szavaztak. (Bírósági tanúvallomása során elmondta, hogy kihagyta azokat, akikkel már az előző napi, sikertelen választás során se értett egyet. Ugyanakkor azokat, akiket javaslatba hozott, személyesen ismerte.) Ezúttal minden komplikáció nélkül zajlott le az esemény, ahol egyébként - két fő kivételével - jelen volt a községi tanács apparátusa. Szekeres László tanácselnök és helyettese, Madarász Sándor a velük kapcsolatos, igen erős negatív közhangulatot érzékelve önként távol maradtak az eseményről. Schiffer ismét a testületbe került. A beválasztottak egy része párttag volt. S bár itt szóba sem került a tanácsi végrehajtó bizottság leváltása, köztudott volt, hogy a korábbi irányítás kudarcot vallott, tagjai és vezetői elhagyták a helyüket. Mintegy második napirendi pontként került szóba a nemzetőrség szervezésének kérdése. Ez ügyben ismét Horváth István vitte a szót, s Vincze Kálmán rendőrkapitány és a pártbizottság felkérésére, az előző esti megbeszélések alapján megkezdte a toborzást. Rövid idő alatt mintegy nyolcvan olyan személy nevét írta össze, akik nemzetőrök akartak lenni. Köztük volt Vincze Kálmán apósa, vagy a felvidéki Bednár Sándor (Bednár Sámuel orosztanárnak, korábban a begyűjtési ügyekért felelős járási tanácselnök-helyettesnek az édesapja) épp úgy, mint Takács Emil, akinek családját Komáromból üldözték el a csehszlovák hatóságok, vagy a sváb származású Geszler Antal. A névsor összeállítása során nem folyt „káderezés", „priorálás", azaz senki pártállását, előéletét - idő és adminisztratív feltételek híján - nem vizsgálták. A jelentkezőket arra kérték, hogy ismerőseiket is tájékoztassák a testület szerveződéséről, maguk is folytassanak toborzást. 58 Ez a vasárnap arról is nevezetes lett, hogy hosszú évek után először csendülhetett fel a rádióban a Rákosi által betiltatott déli harangszó.
