Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

A móri 1848-as emlékmű Wekerle Sándor utcán végig, egyenesen az 1848-as huszárhősök emlékművéhez vonult, s nem véletlenül. A diákifjúság azokat a forradalmár elődöket tisztelte bennük, akik a nemzet ügyéért a legdrágábbat, az életüket is készek voltak feláldozni egy vesztes csatában, 1848. december 30-án. Útközben '48-as dalok is elhangzottak. A hatalmas és egyre növekvő emberáradat kórusban, messze hangzón, ütemesen kiáltozta: „Ruszkik, haza!" Az utcán végig vonuló, az emlékmű körül már legalább két-háromezer fősre duzzadt tömeghez mind többen és többen csatlakoztak. Ott voltak a civil ruhás rendőrök éppúgy, mint a kiegészítő parancsnokság tisztjei, vagy a párt- és tanácsapparátus tagjai. A Szabadság téren, az emlékmű talapzatára állva egy fiatalember, Károly László elszavalta Petőfi Nemzeti dalát, s sokan együtt mondták vele a vers csodálatos refrénjét: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Amikor a szavalat és a Kossuth-nóta elhangzott, a menet ismét megindult. (Az eseményről az Új Fehérvár című újság vasárnapi száma is beszámolt, s egyúttal cáfolta azt a Székesfehérváron elterjedt rémhírt, mely szerint Móron több családot felkoncoltak.

28

) Ekkor már elhangzottak pártellenes jelszavak is. Feltehető, hogy a mind többször felhangzó „Ruszkik, haza!" kiáltás is szerepet játszott az új útirány megválasztásában. A Wekerle utca végén, a Szent Rókus kápolnánál jobbra fordult a tömeg, s a Kossuth utcán ha28 A mendemonda alapja valószínűleg az volt, hogy a felvonuló tömegben egy péksegéd illegálisan tartott kis méretű pisztolya elsült a férfi zsebében, aki saját combját meglőtte. Winkler Dezső egykori mentő-gépkocsivezető személyes közlése.