Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
Az egyik legfontosabb követelés az volt, hogy itt is, mint általában a vállalatoknál, gyárakban, üzemekben és mindenütt a munkahelyeken szűnjék meg a pártszervezet. A határozatot követően Löffler felhívta Soós József függetlenített üzemi pártbizottsági titkárt, hogy személyes dolgait vegye magához, vagy semmisítse meg, és az irodáját hagyja el. Ennek Soós ellentmondás nélkül eleget is tett, sőt kijelentette: ezek után sem függetlenített pártapparátusra, sem személyzeti osztályra nem lesz szükség. Az irodát az igazgató egyetértésével az ideiglenes munkástanács kapta meg. Löffler Soós megnyilatkozásainak hallatán azt mondta munkatársainak, hogy megszűnt a kommunista párt. Ez nyilván félreértésre is okot adott a továbbiakban. Amikor 1957 nyarán Löfflerék ellen megindult a per, ott vádként elhangzott a munkástanácselnök ellen, hogy a forradalom idején Horváth József, Nagy József és Soós József előtt több alkalommal szidta a rendszert, rágalmazta a kommunistákat, a szovjeteket, és örült annak, hogy „ölik az ávósokat". Az üzem őrzését egy bányászokból szervezett fegyvertelen csoport látta el a sztrájk idején, fegyveres üzemőrséget vagy nemzetőrséget a munkástanács a későbbiekben sem állított fel. Az egyébként Kincsesen is létrehozott rendfenntartó alakulatot felsőbb utasításra a körzeti rendőr, Tabai János őrmester szervezte meg október végén. Eleinte nem volt fegyverük, később azonban ők is beszerezték ezeket katonai forrásokból. Az erdőkben portyáztak, az ismeretleneket igazoltatták. Közéjük tartozott Borovszky Lajos is. A forradalom napjaiban - pontosan meghatározni ennek időpontját nem sikerült - Krepsz István DISZ-titkárnál házkutatást tartottak. Krepsz a párttagkönyvét nyilvánosan el is tépte. Ugyanezen időszakban Borovszky néhány társával megrongálta egy fejszével a telefonközpontot, és kárt tettek néhány irodai berendezésben is, majd többeket megfenyegettek. (A tárgyaláson Borovszky az ittasságára hivatkozott, amikor a fejére olvasták ezeket a vádakat.) A Vértes hegység meredek nyugati lejtőjén, a középkori várrom alatt elnyújtózó Csókakőn 1956. október 26-án 26 , pénteken, az esti órákban zajlott le az első forradalmi megmozdulás. Bodajki bányászok jelentek meg a faluban egy munkásokat szállító autóbusszal, hogy meghívják őket másnapra Bodajkra, egy tömegmegmozdulásra, s hogy a forradalomhoz való csatlakozásra felszólítsák a csókakői kollégáikat, akik egyébként az előző esti balinkabányai eseményekről: arról, hogy a bányában megtagadták a munkát, sztrájk kezdődött, nyilvánvaló módon értesültek. A Bodajkról érkezettek között volt Kraszapovics Péter, a falu lakói közül csatlakozott hozzájuk Rácz Donát, Fissi Albert. Hogy már ekkor közöttük volt-e Remete Ferenc ácsmester és Nesztler Antal, a helyi vegyesbolt üzletvezetője, nem tudjuk. (Remete az utcán tartózkodott ugyanis, de amint azt a bíróságon vallotta, tevőleges szerepet nem vállalt ekkor még az eseményekben, egy mustszűrő kast cipelt éppen haza.) A felvonuláson mintegy százötven-kétszáz fa26 A csókakői felvonulás időpontját a politikai rendőrség jelentése október 27-re teszi. Mi a bíróság e tárgyban hozott ítéletének megállapítását fogadjuk el.
