Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Befejezés
telműen a forradalom lejáratására, befeketítésére törekedtek. (Ehhez fel tudták használni a forradalom idején volt erőszakos cselekményeket, szobordöntéseket is annak ellenére, hogy ezek nem a forradalom lényegi elemei, hanem annak legfeljebb mellékes, kétségkívül felesleges, de nem ok nélküli velejárói voltak.) 1956 október-novemberében a szó klasszikus értelmében, ha úgy tetszik, a lenini meghatározás szerint is forradalom volt, amely azért tört ki, mert - mint a bolsevik vezér maga megfogalmazta - a tömegek nem akartak a régi módon élni, az uralkodó osztály (vagyis az önmagát a munkásosztállyal azonosító párt- és állami nomenklatúra) viszont nem tudott a régi módon uralkodni. Ezt leginkább a munkásság tényleges túlreprezentáltsága támasztja alá: a forradalomban való részvétel miatt perbefogottak, elítéltek 70%-a „kedvező osztályhelyzetű," azaz fizikai dolgozó volt, az önmaga, állítólagos saját hatalma ellen fellázadó öntudatos munkás! 362 (A Móri járásban a forradalom idején működött nemzetőrségben, munkástanácsokban illetve nemzeti bizottságokban összesen 220 munkás, 212 paraszt, 28 értelmiségi, 4 tiszt, 1 tiszthelyettes, 4 csendőr, 1 kulák és 3 mozgalmi ember tevékenykedett. Ez a valószínűleg „hasraütéssel" készült álstatisztika, amelyet a megyei rendőr-főkapitányság politikai nyomozói állítottak össze 1959ben, mindenesetre jól mutatja az arányokat.) Ezt az ellentmondást a megtorlás során úgy próbálta az osztályszempontok szerint működő, ítélkező igazságszolgáltatás - pártinstrukciók alapján - feloldani, hogy ezeket az embereket hirtelen kitalált kategóriákba gyömöszölte. így lett belőlük „bűnük" mérlegelése után megtévesztett dolgozó, huligán lumpen elem, vagy osztályáruló. Kétségtelen tény, hogy a forradalomban számos ténylegesen büntetett előéletű egyén is részt vett. Ezek egy része azonban olyasmikért került összeütközésbe a törvénnyel, amik jogállamban többségükben nem minősültek bűncselekménynek. (Tipikusan ilyen eset az árdrágítás, üzérkedés, közellátás veszélyeztetése, a társadalmi tulajdon megkárosítása, adó- és beszolgáltatási hátralék felhalmozása, népgazdasági tervteljesítés veszélyeztetése, a munkahelyről való önkényes kilépés stb.) Nincs tiszta forradalom. Esetenként a forradalmi tettek elkövetése közbűnténnyel járt együtt. Ez adott a megtorlás során alkalmat a hatalomnak arra, hogy a forradalmat mint egészet kriminalizálja. A kezdeti bizonytalankodások után, amikor már rendelkezésre állt a felsőbb pártvezetés által kimódolt, az „ellenforradalom" okairól, lefolyásáról, időbeni felosztásáról („szakaszairól") szóló értékelés - ez volt az 1956. decemberi pártértekezlet határozata, amely aztán a megtorláshoz adott instrukciók alapjául is szolgált -, s ahogy az újra berendezkedő, egyre inkább magára találó pártdiktatúra megszilárdulni látszott, az igazságszolgáltatás is mindinkább megértette, mit várnak el tőle. Az ügyészségek már előbb, aztán a bíróságok is a néhány hét alatt kidolgozott szempontok után kezdték tisztán látni, mit kíván tőlük a hatalom, amelynek általában készséges kiszolgálói lettek, eltekintve több, tiszteletre mél362 Érdekes jelenség, hogy a Móri járásban - a perbefogottak életrajzi adatai alapján legalábbis - fó'ként a középkorú generáció vállalta magára a forradalmár szerepét, óTc voltak a „pesti srácok" itteni megfeleló'i.
