Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

„Amíg Pesten vér folyik, nem dolgozunk!" Kukor Károly ben, vagy valamivel korábban a szabadidős bányászok feltörték a bodajki vasút­állomáson veszteglő sörös vagont, s a hordók csapra ütése után talán az italból, attól megrészegülve merítettek bátorságot, hogy hamarosan a legrégibb, általuk is jól ismert és bevált módszerhez folyamodjanak. Ahhoz az eszközhöz, amely­ről annyit hallottak a pártszemináriumokon és a többi „fejtágítón" a közelmúlt­ban. Egy olyan fegyverhez, amely a nemrég letűnt régi rendszerben a „bányabá­rók" és a „népnyúzó burzsujok" ellen a leghatékonyabbnak bizonyult: a sztrájk­hoz. Ez még egyelőre csak munkabeszüntetés volt, nem hagyományos értelem­ben vett sztrájk, de a lavina hamarosan megállíthatatlannak bizonyult... Az éjsza­kások jó része már le se szállt a vágatokba, vagy akik fel is vették a munkát, azok is hamarosan kiszálltak, s ettől a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozott min­den. Még ezen az estén létrehozták az üzem húsztagú munkástanácsát is. Tagja lett többek között Kukor Károly és Gyula, Varga Imre, Onódy Tibor, Lénárt Ist­ván, Érchegyi Gyuláné, Salgói Kálmán, Kohán Károly, Csendes Mihály, Fehér Ignác, Papp József, Kaviczki Mihály, Böcskei Ferenc, Ripáczky Ottó és Árvay László. A munkamegtagadás híre órákon belül eljutott minden faluba a környéken. A vidéki bányászok a munkásszállításra használt bódés teherautókon, a „fakaru­szokon" szétszéledtek a környező településekre, a bodajkiak pedig vonatra ültek. A családosok a lakásokba, a nőtlenek a legényszállóra mentek, ahol a többiek a délután folyamán eltulajdonított és a szállóra görgetett söröshordókat már csapra ütötték. (A mintegy 10 hektoliter sör, amely a falu északi részén lévő csókakői

Next

/
Thumbnails
Contents