Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
felelő, és „ezért a megismételt eljárástól sem várható [...] lényeges új eredmény." Ily módon a (politikai okokból elkövetett) gyilkossági kísérlet vádja nem igazolható, Szarka lövöldözése garázdaság. Érdekes módon mégis egyes személyek népi demokratikus meggyőződése miatt gyűlöletre izgatás miatt kapta felemelt büntetését. A Legfelsőbb Bíróság nyilvánvaló módon politikai döntést hozott, amikor felülbírálta a megyei bíróság ítéletét. Azzal ellentétben a társadalomra veszélyesnek minősítette a volt csendőröket, katonatiszteket azok múltja miatt (pusztán ez alapján súlyosbította Simon József ítéletét), és nem a jelen ügyben vád tárgyát képező cselekvőségük alapján ítélkezett. Eleve ellenforradalminak minősítette a nemzetőrségben való ténykedést (figyelmen kívül hagyva annak tényleges rendfenntartói szerepét), az ÁVH-sok letartóztatását, a rendőrtisztek felfüggesztését, függetlenül attól, hogy azt utasításra tették-e meg. Az abban való közreműködés, illetve annak támogatása „egyértelmű, félre nem magyarázható forradalmi [sic!] bűncselekmények még abban az esetben is, ha ez a »nemzeti bizottság« utasítására történt". A bíróság esetenként olyan cselekedeteket is felrótt a terhelteknek, amelyekben nem vettek részt (Simonnak például a robbanóanyag beszerzését, Vargának az ÁVH-sok letartóztatását). Az ÁVH-sok őrizetbe vételét, kihallgatását azoknak a hatalom megszerzése érdekében történt lejáratásaként, erkölcsi tönkretételeként értékelte. Megítélésünk szerint hamis beállítás az is, hogy a letartóztatásokra, illetve a „számukra [ti. a nemzetőrség számára] veszélyes rendőrtisztek leváltására" azért került sor, „hogy helyükre volt csendőröket" állítsanak, hogy a nemzetőrséget a rendszerváltás érdekében felduzzasszák, márpedig ezek a cselekmények „mind a rendszerváltozást szolgálták és az ellenforradalom »rendjét« voltak hivatva erősíteni". A robbanóanyag beszerzését azért tekintette a Legfelsőbb Bíróság súlyos bűncselekménynek, mert a paxit nem tartozott a nemzetőrség fegyverzetéhez, nyilvánvaló tehát, hogy az „a szovjet csapatok elleni támadás célját szolgálja". Ez viszont egyértelmű, szándékos ellenforradalmi cselekedet - állapította meg a verdikt. Kiss József esetében a megyei bíróság felfogását és ítéletét teljes egészében elfogadta a Fehérváry tanács, Varga Imre, Karajos István és Rakk Ernő ítéletét részben más minősítéssel - helybenhagyta. Felmentésért illetve enyhítésért benyújtott fellebbezésüket elutasította. A nemzetőr-per elítéltjeinek többsége 1958 késő őszén megkezdte büntetése hátralévő részének letöltését, noha szinte mindannyian kérvényezték a halasztást egészségi állapotukra, családi körülményeikre hivatkozva. Ennek feltehetően az volt az oka, hogy remélték: a hatalom - eredeti ígéretének megfelelően - hamarosan amnesztiát ad az „ellenforradalmi" ügyek elítéltjeinek. S valóban, 1959. április 3-án az Elnöki Tanács részleges közkegyelmet hirdetett. Ez azonban csak Papp Lajos számára jelentett menekvést, akinek nem kellett megkezdenie nyolchónapos börtönbüntetését, míg a többiek mindössze 1-2 hónapos kedvezményben
