Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
szakban". Ennek ellenére ezt is megállapította a terhére a bíróság, s így őt népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel, személyes szabadság megsértése és súlyos testi sértés bűntette miatt összbüntetésül hét és fél év börtönre és közhivatal vállalásától való tízévi eltiltásra ítélte. A megyei bíróság megállapította, hogy Kiss csak november első napjaiban lett nemzetőr, de soha nem tartozott a nyomozó csoporthoz. Ugyanakkor tagadásával ellentétben bizonyítottnak látta a vád azon állítását - a tényeknek megfelelően -, hogy a nemzeti bizottságnak, amely a nemzetőrség felett álló szerv volt, rendes, megválasztott tagja volt. Emiatt tűrték meg tevékenységét a nemzetőrségben is, ahol korábban is gyakorta megfordult. A bíróság szerint azonban itteni ténykedése - éppen a fentiek következtében - önkényes volt. Csakhogy az ítélet indoklása a továbbiakban sem árulja el, hogy konkrétan miben is áll Kiss bűnössége, amely a rendkívül súlyos ítéletet indokolná! Ennek megállapításához ugyanis kevés az, hogy a „vádlott tipikus huligán természet, és bosszúálló, ezt támassza [sic!] alá a megállapított tényállásból az a tény, hogy vádlott önhatalmúan, megbízatás nélkül, mindenütt igyekezett eljárni, mindenben részt venni". (Azaz: mivel a bíróság nem állapított meg tényállást, Kiss cselekményére vonatkozóan az ítéletet hatályon kellett volna helyezni!) Kaviczki János állítólagos, Kiss József által elkövetett bántalmazása a móri fogdában - megítélésünk szerint - nem bizonyított: az csak a „sértett vallomása és [a] ráutaló körülmények mérlegelése után volt megállapítható". Márpedig ez meglehetősen ingoványos talaj a bizonyításhoz! Steffkó Károly, Kaviczki cellatársa ugyanis nem látta a bántalmazást, csak azt, hogy Kaviczki arca véres. Mint elmondta vallomásában, azt akkor nem mondta el neki a sértett, hogy mitől? (A sérülésről egyébként másnap, 1956. november 4-én vetethetett volna fel látleletet, miután a megyei börtönből a szovjetek kiengedték. Erre, vagy esetleges gyógykezelésére azonban nem került sor.) Nem látta a sérülés megtörténtét Gaskó József és Sz. Nagy Imre sem. Kaviczki a sógorának sem tett erről említést szabadulása után, akinek annyit mondott csupán, hogy az egyik nemzetőr (és nem konkrétan Kiss!) háromszor megrúgta a lábát. Kisst senki nem látta, hogy puskával járt-kelt volna a forradalom idején, azt meg különösen nem, hogy fegyverrel jelent volna meg november 3-án a tisztiőrsön, Kaviczki azonban mégis azt állította 1957 februárjában a rendőrségen, hogy puskatussal verték ki négy fogát. Akkor ezt a cselekményt - mint azt a korábbiakban említettük, s amelyről maga is elismerte, hogy nem igaz - Simon Józsefnek tulajdonította. S azt a puszta tényt sem vette figyelembe a bíróság, hogy Kaviczkinak két fogra kapcsolható műfogsora volt! A bíróság legkonkrétabb „bizonyítéka" e tárgyban saját, az ügyről keletkezett benyomása volt. Kaviczki szerint a fogdában megjelent nála „egy ismeretlen főhadnagy, laki] műfogsorát kiemelve és megmutatva Kaviczkinak, azt a megjegyzést tette, hogy ezt az ÁVH-sok tették. [Mindezek] a bíróságban azt a meggyőződést keltették, hogy erre a megjegyzésre éppen a bántalmazás következtében került sor. Mindezeket a körülményeket egybevetve, a bíróság a vádlott teljes tagadásával szemben megállapította a vádlott bűnösségét Kaviczki János-