Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
zel párhuzamosan folyt a bakonycsernyei nemzetőrök cselekedeteinek felgöngyölítése is, s a felmerülő adatok, összefüggések alapján az ügyészség szerint célszerűnek látszott a két szál egyesítése. így került sor végül arra, hogy az eredetileg Schiffer János és társai-ügyből előbb Varga Miklós, majd hamarosan Simon József és társai-per legyen. (Csak zárójelben említjük meg - s nem a meglehetősen szabadon variált, szövevényes eljárásmenet megértését akarjuk nehezíteni -, hogy természetesen ez utóbbi maga is több változtatáson ment át, s eredetileg Kósa János és 25 társa ellen indult. Kósa azonban - s rajta kívül még több személy - egy, a későbbiekben bemutatandó politikai döntés következtében nem került bíróság elé.) Vargáék ügyében a vádirat 1958. január 10-én készült el, s ebben már szerepel - a pótnyomozás következtében - Varga, Gömbös, Kiss József, Köves és Lendvai mellett Kovács Gyula is, aki - mint emlékszünk rá - Lendvai járőrtársa volt az egyébként eredménytelen fegyverrekvirál ás alkalmával. Ugyanakkor az addig mindenütt társukként szereplő Bándy Pál „volt hivatásos tiszt, kőművessegéd" ellen nem emeltek vádat: a vádirat elkészültével egyidejűleg ellene - Klujber László egyetértésével - megszüntették az eljárást! Mint a nyomozás megszüntetését elrendelő határozat mondja, „tekintettel arra, hogy terhelt [aki ellen 1957. október 14-én indult nyomozás] fenti cselekvősége miatt 1957. év III. 20. napjától 1957. X. hó 17. napjáig közbiztonsági őrizetben, majd 1957. X. hó 14 - XII. 14ig [sic!] előzetes letartóztatásban volt, a bírósági eljárást mellőzhetőnek találom." Az irat indokként azt jelöli meg, hogy Bándy a nemzetőrség szervezésében való részvételen kívül más tevékenységet nem fejtett ki a nemzetőrségen belül, nem vett részt az AVH-sok letartóztatásában és a párttagok üldözésében. „Ezzel szemben mint nemzetőr, a járási pártbizottság egyik munkatársának menedéket ajánlott fel arra az esetre, ha családjával a lakásán nem érzi magát biztonságban." Klujber László tehát megmentette Bándyt a további vegzatúrától annak ellenére, hogy január 13-án, az ügyészségen cáfolta a volt nemzetőr törzstiszt állítását a tervezett menedéknyújtásról, s azt is, hogy ő kérte volna fel Bándyt a nemzetőrségben való szerepvállalásra. Csakhogy - mint a párttitkár azt Baranyainak elmondta - ezt nem tudja bizonyítani, mert „Bándy lakásán egyedül voltam a Párt részéről, míg körülöttem volt [horthysta] katonatisztek és osztályidegen személyek voltak, úgyhogy ezekkel szemben nem valószínű, hogy ezt bizonyítani lehetne, amit mondottam. Amennyiben ezek a körülmények, amelyekről beszélgettünk, lényegesek, és más cselekményekben nem vett részt Bándy Pál, úgy helyesnek látnám Bándy Pállal szemben az eljárás megszüntetését, tekintettel arra, hogy már közbiztonsági őrizetben elég hosszú ideig volt." A vádirat, amely rövid „politikai elemzéssel" kezdődik, a tényállásban összefoglalt nyomozati anyagokra hivatkozva azzal vádolja meg a terhelteket, hogy 1956. október végén le akarták tartóztatni a járási pártbizottság akkori első titkárát, Estélyi Gyulát, politikai nyomozócsoportot hoztak létre a nemzetőrségen belül, amelynek szinte kivétel nélkül volt csendőrök voltak a tagjai. A nemzetőrség az idő előrehaladtával „a közrend és közbiztonság fenntartása mellett mindinkább