Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

tak. (A második 1958. január 24-én, a harmadik február 7-én volt.) A tárgyalássorozatra 13 tanút idéztek meg, akik között voltak pedagógusok épp úgy, mint banki tisztviselők, vagy rendőrtisztek, de - a dolog természetéből adódóan - nem volt köztük a járási nemzeti bizottság tagja, a nemzetőrség egyik szervezője, s általában az események koronatanúja, Klujber László, a járási pártelnökség első embere. A Schifferrel szemben felhozott vádak némelyike teljes képtelenség volt. Többek között az ifjúsági nemzetőrség felfegyverzését és a szovjetekkel való szembeszállás tervét is neki rótták fel, s ezt annak a Petró Józsefnek a vallomásával kívánták bizonyítani, aki valójában végrehajtotta, s aki a fegyveres ellenállás híve volt november 4-én. Csakhogy Petrónak a rendőrségen tett terhelő vallomása és a bíróságon általa elmondottak ellentmondóak voltak, ekként nem feleltek meg a vád céljainak. (A bíróságon nem került szóba, hogy a pártba már 1956 novemberében belépő Petró - a móri gimnázium újdonsült igazgatója - ellen emiatt és nemzetőr szakaszparancsnoki szerepe okán pártfegyelmit indítottak, s el is marasztalták. Büntetését csak két év múltán törölték el.) Schiffer a védekezése során - a nemzeti bizottságban vitt szerepével kapcsolatban - kérte beidéztetni többek között Klujbert is, aki azonban - a szabályos idézés ellenére - nem jelent meg a következő tárgyalási napokon. Szintén a vád tanúja volt Rostás Lajosné, aki a vádbeli időben a nemzeti bankfiók kisegítő alkalmazottja volt. Azt lett volna hivatott tanúvallomásával bizonyítani, hogy - a tényekkel ellentétben Schiffer János pénzt akart volna felvenni a A pártbizottság Pobedája - balról a második Petró József volt nemzetőr