Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

gatták kollégái 1957 őszén.) Schiffer terheltté nyilvánítására július 22-én került sor, a nyomozati anyagokat augusztus végén adták át az ügyészségnek. Dr. Králitz Gyulát nem vették őrizetbe, bár többször is kihallgatták a móri nyomozók. Az egyre intenzívebb adatgyűjtés során Bores László, Rostás és Gaskó számtalan tanút hallgatott ki, akik között volt többek között Rostás Lajosné és Sárvári János is. Szeptember 2-án Podt Sándor megyei ügyész arra hívta fel a járási ügyészség figyelmét, hogy „a járási rendőrkapitányság politikai nyomozó csoportja a nyomozás során több eljárásjogi szabálysértést követett el". (Még nyomozást elrendelő határozat sem volt!) Az ügyészség november 12-én pótnyomozást volt kénytelen elrendelni annak érdekében, hogy a megalkotott prekoncepciót alá lehessen támasztani. Többek között igazolni akarták, hogy a nemzetőrség „politikai nyomozócsoportot" hozott létre azért, hogy a kommunistákkal leszámolhasson, s hogy a nemzetőrség kifejezetten a volt horthysta katonatisztek és a csendőrök terrorkülönítménye volt. (E „vonalat" képviselték volna a perben Köves István, Lendvai Konrád, Gömbös Zoltán, Bándy Pál, Kovács Gyula is.) Ennek működtetéséért természetszerűleg a szintén volt „horthysta" tiszt Schiffert akarták felelőssé tenni, míg a nemzeti bizottságban vitt szerepéért az akkor már „horthysta szolgabíróvá" átminősített dr. Králitzot. A koncepció igazolására ekkor vonták be Varga Miklóst, a nemzetőrparancsnokot is az ügybe, hogy aztán hamarosan főszereplővé léptessék elő - egy másik, önálló perben. A pótnyomozás elrendelésekor már látszott, hogy a Schiffer-Králitz-ügy önmagában is letárgyalható, s alkalmas a volt járási nemzeti bizottság negatív szerepének bizonyítására. Az ugyanezen a napon (november 12-én) készített összefoglaló jelentésben is tetten érhető a tervezett per koncepciós jellege. Baranyai úgy állítja be - nem minden cinizmus nélkül - az eseményeket, hogy a móri járási pártbizottságnak a nemzeti bizottság(ok)ban való közreműködése eredményezte, „hogy a móri járásban nagyobb atrocitásokra nem került sor". Ugyanakkor - észre se véve saját logikai bukfencét - kifejezésre juttatta azt a véleményét is, hogy a forradalmi/nemzeti bizottságok megalakítása (amelyben a párt igyekezett a vezető szerepet magának megtartani!) „a népi demokratikus alapintézményünk, a tanácsok ellen történt". Ebből a szempontból tehát akár magát a pártot is a vádlottak padjára lehetett volna ültetni! A vádirat a pótnyomozás elrendelésének másnapján, 1957. november 13-án készült el, a vádat dr. Baranyai Sámuel megyei ügyész képviselte. Ugyanezen a napon az ügyész a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályára - főhatóságához - is jelentést adott be a várható ügymenetről, kifejtve, hogy Schiffer János és öt társa móri lakosok - „egyrészt mint a móri úgynevezett nemzeti bizottság, másrészt mint a móri járási nemzetőrség tagjai fejtették ki bűnös magatartásukat. [...] Schiffer és dr. Králitz terheltek cselekményei annyiban függnek össze [Lendvai Konrád, Köves István, Gömbös Zoltán, Bándy Pál] terheltek bűncselekményeivel, hogy a nemzetőrség a nemzeti bizottság határozata alapján, annak szolgálatában [!] jött létre." Az ügyész a fentiek alapján javasolta azt is, hogy a szintén