Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
lön esetről volt ugyan szó, ám volt egy közös pontjuk: az „elkövetés" ideje, 1956 októbere. Ezeknek az ügyeknek az összemosása majd szétválasztása akár iskolapéldája is lehetne annak, hogy milyen szabadon bántak a nyomozó hatóságok a rendelkezésükre álló adatokkal, információkkal, s igazították a már kialakított elgondolásaikhoz a tényeket. Elsőként a kuláklistáról alig egy éve törölt Nesztler Antalt tartóztatták le 1957. március 6-án népi demokratikus államrend elleni izgatás és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás gyanújával, s a móri rendőrkapitányság Deák Ferenc utcai fogdahelyiségébe zárták. A feljelentést a Mór és Vidéke Földművesszövetkezet tette meg ellene leltárhiány miatt, csakhogy ez önmagában érdektelen volt a rendőrhatóság számára, s ezért az előzetes letartóztatás indokául az „egyéb bűncselekmények" megjelölést is használták. Egy hónap után elengedték, ám június 29-én ismét letartóztatták. Ezúttal közel egy hónapot ült. (Július 24-én azonnali hatállyal szabadlábra helyezték, „mert előzetes letartóztatásban tartásának indokai nem fogadhatók el".) A nyomozás idején számolt be a párt előtt a földműves szövetkezet vezetése is az „ellenforradalom" okozta károkról. Eszerint a csókakőiek 35 q krumplit küldtek Budapestre, ami a szövetkezet tulajdona volt, ezért ez is növelte a boltos leltárhiányát. A nyomozás, amely ténylegesen csak május 9-én indult meg ellene, meglehetősen döcögősen haladt előre, mert - mint az ügyet később pótnyomozásra viszszaadó dr. Baranyai Sámuel ügyész a határozatában megállapította - a gazdasági ügyekhez nem volt meg a kellő hozzáértés a rendőrökben. Mint írta, „az ügyben eljáró nyomozó [...] nem volt elég következetes, s így a nyomozás során felmerült újabb adatok eltérítették arról a helyes útról, amelyen elindult és amely lehetővé tette volna, hogy alapos és egyben mélyreható nyomozati munkát végezzen. [...] Célszerűtlen volt ezen cselekményeknek az együtt történt lenyomozása, mert egészen más természetű bűncselekményről van szó. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a leltárhiány keletkezésében bűnös személyeknek a bűnössége [sic!] a nyomozás során egyáltalán nem vagy csak részben merült fel - nem kellően bizonyítható módon - az ellenforradalmi jellegű bűncselekmények elkövetésében." Az esetleges leltárhiány a nyomozó meglátása szerint amiatt keletkezett, oly módon függött össze az „ellenforradalommal", hogy a boltvezető rendszeresen, ingyen kínálgatta annakidején az ellenforradalmároknak, nemzetőröknek az italt, s a boltban rendszeresek voltak az éjszakai mulatozásaik. Ezzel kapcsolatban az volt az ügyész véleménye, hogy mindez csak feltételezés, ugyanakkor „az ellenforradalmi jellegű bűncselekmények [...] lenyomozása is igen hiányos. [...] A bűnös személyek felkutatása azonban nem történt meg szervezett formában. A nyomozati munkát e vonatkozásban a kapkodás jellemzi" - állapítja meg az ügyész. A terhelt rendőrségi kihallgatása egyébként is különös körülmények között történhetett, hiszen Nesztler később, a tárgyaláson azt vallotta: „A rendőrségi vallomásom nem olvastam el, mert azt mondták, hogy nekik [ti. a nyomozóknak] sietni kell."
