Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Munkásőreskü, 1957 ben. Vidékről teherautókon, bányászbuszokon érkeztek a milicisták és a családtagok, az ünneplő közönség. A néhány hetes tétovázás után eddigre már zászlóaljjá bővült munkásőregység vadonatúj egyenruhában, felfegyverezve sorakozott fel, hogy felvegye a kisgyóni bányászmártír, Bodó Nándor nevét. A zászlót a balinkai bányászok ajándékozták az egységnek. Az ünnepélyes állománygyűlésen megjelent a megyei pártvezetők mellett a hírlap tudósítója is. A rendezvényt követően azonban néhány munkásőr ezúttal is kihívó viselkedésével okozott kellemetlenséget, miután a zászlóavató ünnepséget követően leittasodott, s randalírozni kezdett. Ezeknek a későbbiekben pártfegyelmit kellett adni. Ugyanebben az időpontban, 1957. augusztus 20-án délelőtt 10 órakor került sor az „elbocsátott légió", a karhatalom tagjainak nyilvános elismerésére a megyei kiegészítő parancsnokság rendezvényén. Az eseményről a hírlap is tudósított 24én „Kitüntették a karhatalom legjobbjait" címmel. A beszámoló szerint ezúttal mintegy 300-an vehették át a 17-es laktanya udvarán Papp József százados köszöntője után a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet a HM kiküldöttjétől, Kosovits alezredestől. A móri alakulatuktól éppen egy hónappal korábban vett búcsút a járási pártvezetés az aktívaértekezleten, Klujber nem fukarkodott a dicsérő szavakkal. Mint mondta, „volt egy karhatalmi századunk, ezekre az elvtársakra mi büszkék vagyunk, mert jó munkát végeztek. Ezekről a proletár állam