Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

dagógusoknak is, része lévén a hittanbeíratások megakadályozását célzó kam­pánynak. Ennek volt része a preventív őrizetből április 5-én szabadult bodajki plébános, Vajk Gyula címzetes prépost elleni újabb eljárás is. „1957. július 15-én az Állami Egyházügyi Hivatal a bodajki plébános működési engedélyét azonnali hatállyal megvonta, de ideiglenesen működhet tovább." 271 A június 15-ével ténylegesen is leszerelt pufajkás század „pótlására" felállított munkásőr-alakulat több ízben is témája ebben az időszakban a pártvezetés ülése­inek. 1957. július l-jén Szekeres László parancsnok első alkalommal számol be önálló napirendben az eddigi tevékenységükről. (Feltehető, hogy az alig két hét múlva, 12-én megtartandó megyei intéző bizottsági ülésre készítették elő az anyagot, amelynek szintén a megszervezés óta eltelt három hónap értékelése a té­mája.) Mint Szekeres elmondja, február 25-e óta foglalkozik a járási munkásőr­ség szervezésével, irányításával. A kezdeti 150 főhöz képest jóval többen vannak, a jelenlegi létszám 203. Jelenleg 86 géppisztollyal, 123 karabéllyal, 4 golyószó­róval, 1 géppuskával, 119 pisztollyal és 300 kézigránáttal rendelkeznek. „A mun­kásőrség hangulata a Párt mellett és az ellenforradalom ellen kiváló. [...] A régi elvtársak, akik elejétől munkásőrök, túlságosan belemenősek és a helyszínen akarnak intézkedni, ítéletet [!] hozni." Komoly problémáik voltak és vannak a ki­képzéssel, még mindig kevés a fegyver is, de a legsúlyosabb probléma a kezde­tek óta a laza fegyelem. Vitatkoznak a parancsokon, nem gondozzák, tartják kar­ban a fegyvereket. Mint megállapítja, „Pusztavámon a legrosszabb a fegyelem. [...] Komoly hibát követtünk eljárási szinten, mert nem alkalmaztunk fenyítése­ket, pedig voltak rendkívüli események. [...] A munkásőrség harckészültsége nem jó. 1...] Nehéz küzdeni az indokolatlan lövöldözésekkel szemben. [...] Elő­fordult, hogy táncmulatságban hülyeségből a plafonba lőttek. Körmendi elvtárs macskákra lövöldözött." Mező Béla hozzászólásában javasolta, hogy a munkásőrség ne vegye át a rend­őrség szerepét, s szerinte is „vigyázni kell a lövöldözésekkel". Nem volt alapta­lan a rendőrkapitány megjegyezése: mint a munkásőrparancsnok maga is elisme­ri később, a megyei beszámoltatása alkalmával, „valóban úgy van, hogy a mun­kásőrök jelenleg Móron is szívesebben hajtanak végre olyan feladatokat, amelyek egyébként a rendőrség kötelékébe [!] tartoznak /például házkutatás, letartóztatás, stb./" A munkásőrség fegyelmi helyzete azonban a beszámolót követően nemhogy ja­vult volna, inkább romlott. Már a kezdetektől számtalan rendbontásnak voltak kezdeményezői, részesei a párthadsereg tagjai, akikkel a rendőrségnek is gyakor­ta voltak verekedésbe torkolló összetűzései éppúgy, mint a civil lakosságnak. Pél­dául május elsején Pusztavámon, az ünnepi forgatagban az egyik, járőrszolgálat­ban lévő (!), de leittasodott munkásőrt a földre teperték, lefegyverezték, géppisz­tolyát egy kiszáradt kútba dobták. A három, szintén ittas elkövető egyike régi párttag, míg annak fia és barátja ifjúkommunista volt, ám hovatartozásuk miatt ­271 História Domus. Bodajk.

Next

/
Thumbnails
Contents