Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

TIZENKÉT FORRADALMI NAP „...azt állítják, hogy ez volt a döntő csata a vörös és a trikolór köztársaság között. [...] ez a csata semmit sem dönt el, csak a győztesek belső felbomlását. " (FRIEDRICH ENGELS) Csodálkozva kapták fel a fejüket a magyaralmásiak, amikor 1956. október 24-én, egy szerdai napon délelőtt 10 órakor - e szokatlan órán - megkondultak a kato­likus templom harangjai. Tűzre, vagy valami egyéb veszedelemre, halálesetre gondoltak. Csak később derült ki, hogy egészen más oka van annak: az előző es­ti budapesti harcok során elesettekért szólt a harang. Hogy ki és miért rendelte el megszólaltatásukat, annak pontos oka sosem derült ki, de sokan ma is tudni vé­lik, hogy a közeli Moháról jött egy ismeretlentől a telefonfelhívás: kondítsák meg a gyász jeléül a harangokat. Nagy Imre tanácselnök nem tartózkodott ekkor a tanácsházán. A mohai község­házáról érkezett állítólagos telefonhívást Keszi Ilona tanácsi alkalmazott fogadta. Éppen az irodában tartózkodott viszont Hoffman Gyula katolikus egyházközségi elöljáró, így őt kérte meg Pencz János tanácsi dolgozó, hogy intézkedjék, beszél­jen Horváth Dezső plébánossal, akivel ő valamely ok folytán nem volt jó vi­szonyban. A már idősebb, tekintélyes Hoffmannal tartott a plébániára néhány fiatalember is: Dávid István, Orosz László, Németh Viktor. A hamarosan megér­kező tanácselnök kérdésére Keszi Ilona elmondta a harangzúgás okát, állítása szerint ő, valami Kalmár vagy Kovács nevű illetővel beszélt, tőle kapta az utasí­tást, így volt-e, vagy csak később, a bíróságon vallották mindezt védekezésül, nem tudjuk, ám tény, hogy az egykori Móri járásban ez a rövid epizód volt a tér­ség első forradalmi eseménye. A járási tanácsnál mindenesetre, ahol Nagy Imre információt kért az ügyben, nem tudtak ilyen intézkedésről. A harangozást abba­hagyatta, majd Moha községet hívta fel, ahonnan csak annyit válaszoltak, ne kér­dezősködjék, tegye, amit mondtak! A harangszó és a néprádiókból érkezett hírek nem maradtak hatás nélkül, a szö­vetkezeti italboltnál összegyülekezett férfiak, akik az alig elfont újbort iszogat­ták, izgatottan tárgyalták az eseményeket. Hiába záratta be a kocsmát az egyre növekvő feszültséget jól érzékelő tanácselnök, a „bandázást" megakadályozni már lehetetlen volt: a gazdák pincéiben folytatódott a politizálás, a hírek értéke­lése, a várható újabbak latolgatása. A dolog természetéből adódóan lábra kapott mindenféle rémhír is, amelyek aztán tovább fokozták az izgalmakat, és nyilván

Next

/
Thumbnails
Contents