Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

vik rezsim örökéletűnek, a diktatúra megváltoztathatatlannak látszott: a forradalomban részt vett tömegek által remélt emberarcú, élhető szocializmus helyett visszatért a Rákosi-rendszer durva, hazug világa. Ez adatott, tehát alkalmazkodni, meghúzódni, élni kell - ez volt a felismerés lényege. A hatalom úgy értékelte Fejér megyében is, hogy - bár „igazi ellenforradalom" a megyében nem volt - elérkezett az ideje a bírói úton való számonkérésnek, amely azonban csak látszólag volt kulturáltabb, mint a rendőri-karhatalmi direkt módszer. A színfalak mögött ott állt a mindenható párt, amely többnyire közvetett módon, de mégis tetten érhetően - a korábbi évized praxisára építve -, egyes esetekben pedig közvetlenül avatkozott az igazságszolgáltatás tevékenységébe. 1957 tavaszára eldőlt, hogy kiket, milyen módon kell felelősségre vonni. Kádárnak az április 2-án, az Intéző Bizottság előtt elmondott beszéde kijelölte, „mire vegyenek irányt bíróságaink, ügyészségeink". Mint kijelentette, azokat a horthystákat, fasisztákat, „akik vették maguknak a bátorságot és disznóságokat csináltak, körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni. [...] Ezeket az ítéleteket nem kell az újságban hozni". Néhány nappal később ugyanezen a fórumon mintegy kiegészítette az elmondottakat: „ami az ellenforradalommal való leszámolást illeti, [...] itt nem kell kitalálni bűnöket, [...] egy kicsit szigorúbban kell a dolgot kézbe venni". Persze a régi reflexek működtek, s bár a március 15-ei időszak - a párt szempontjából - rendkívüli esemény nélkül, tehát jól végződött, folytatódott az ellenségkeresés. Mező Béla ugyan ki merte már mondani a március 25-i pártelnökségi ülésen, hogy „a MÚK más célt nem szolgált, mint azt, hogy nyugtalanságot keltsen", de arról nem tett említést, hogy a zavar és a nyugtalanság fenntartása ezzel a jelszóval éppen a hatalom érdekeit szolgálta, amennyiben az erőszakos fellépést indokolni lehetett vele a közvélemény előtt. Arról beszélt viszont, hogy információi szerint a gimnáziumban működik egy bizottság, amelyik még Schiffer János tanár érdekében is elment a rendőrségre. „Milyen címen működik egy ilyen bizottság?" - kérdezi indulatosan. Egyúttal megnyugtatta az aggódó Klujbert, hogy a gazdasági iskolában nincs „illegális politikai szervezet gazdakör néven". A járásbíróságok hatásköre - mint említettük - nem terjedt ki a forradalom nagyobb horderejű ügyeire, csak a fegyverrejtegetők, határsértők, a tsz elleni izgatással vádoltak esetében járhattak el. A megyei bíróságok kapták azt a kínos feladatot, hogy eljárjanak olyan ügyekben, amilyenekben a bírói testület, az ügyészség és a rendőrség tagjainak jelentős része szintúgy elmarasztalható lett volna. A volt nemzeti bizottsági, forradalmi vagy munkástanácstagok a párt szóhasználatában átlényegültek horthystákká, fasisztákká, a nemzetőrök fegyveres szervezkedőkké. Miután a Sulák-Dreska-féle per a már ismert módon, a párt számára kudarccal zárult, Kiss Sándor bakonycsernyei zenetanár volt a következő áldozat, akivel bírói úton akart leszámolni a pártelnökség. (A Halvachs-ügy a várakozásokkal ellentétben nem jött össze, emiatt került sor március 12-én az ő és pusztavámi társai internálására.) A nyomozást még december 10-én rendelte el ellene Vincze