Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Előzmények
Ezzel egyidejűleg megkezdődött a kuláklisták felülvizsgálata is a pártközpont és a kormány határozata értelmében. (Mint minden más belpolitikai esemény, ez is a szovjet politikai változások függvénye volt, s nem került volna sor erre sem, ha az SZKP XX. kongresszusa nem teremt rá alkalmat.) A párt parasztpolitikája - mint láttuk - rendkívüli módon megkeserítette a földből élők életét. A falvak megkésett rehabilitációjával foglalkozó járási pártbeszámoló is elismeri, hogy „sok becsületes dolgozót kulákká nyilvánítottak". Mint a jelentésből megtudjuk, a járásban 294 személy volt felvéve a kuláklistára, ebből Móron 216. Itt egyelőre 156-ot töröltek közülük. Magyaralmáson a 7-ből 6-ot, Bodajkon 5 családfőt mentesítettek. Isztiméren viszont a 24 kulákból 19-en fennmaradtak a listán. Pusztavámon mind a 19-et törölték, Csákberényben a 7-ből 2 maradt, Sőréden és Gánton 2-2 kulákká nyilvánított személy volt, mindkettőt törölték. Nagyvelegen a 4-ből 3-at rehabilitáltak. Bakonycsernyén, Balinkán, Gúttamásiban és Fehérvárcsurgón még nem történt meg a rahabilitáció a jelentés idején. A lakosság élénk figyelme kísérte mindenütt a felülvizsgálatot, amit a párttagság egységes véleménye alapján igyekeztek megtartani. A törlendők névsorát a pártvezetőség állította össze, amely - puszta formalitásként - a tanácsi vb, onnan pedig a falugyűlés elé került, ahol - az oszd meg és uralkodj elv alapján „így sokkal osztály harcosabban került az ügy elbírálásra." Természetesen a döntés ezúttal sem itt, hanem a járási pártbizottságon fogalmazódott meg. A kuláklisták felülvizsgálata a tervbe vett ismételt kollektivizálást, a szövetkezetbe való bekényszerítést célozta természetesen, legfeljebb 1-2 évi türelmi idővel számolva. A kirobbanó forradalom ezt a folyamatot akasztotta meg. A megbélyegző kuláklista eltörlése ellenére az arról lekerülteteket továbbra is osztályidegenként kezelték. (A minden területen megkezdett felülvizsgálatok felemásságát mutatja, hogy sok tanár, ügyvéd és egyéb értelmiségi is osztályidegen maradt, mert „az elbírálásnál inkább a múlt rendszerben elkövetett cselekményeiket vették alapul, mint azt, hogy hogyan dolgozik a felszabadulás óta, és mennyiben támogatja a szocialista társadalmat." 19 ) A ki- és betelepítés okozta megpróbáltatásokon túl a beszolgáltatás rémségei, a mindenütt jelenlévő hatósági erőszak, a mindennapi élet legintimebb szféráiba is betolakodó folyamatos ellenőrzés, a napi megaláztatások kollektív negatív élménye, a puszta megélhetési gondok miatti összeütközés a törvénnyel, a szólamok és a megélt valóság közötti elviselhetetlen különbség - némi fáziskéséssel a budapesti eseményekhez képest - vezetett a spontán, önszerveződő módon kirobbanó forradalomhoz. A pártvezetés azonban úgy tesz, mintha mindebből semmit nem érzékelne. Az önvizsgálatban a Móri járásban csak addig jutnak el 1956 júliusára, hogy helyeslik a békekölcsön-jegyzés megszüntetését, s megkérdezik: most, hogy Rákosi a Szovjetunióba távozott, mi legyen a Rákosi-képekkel? A pártbizottság egyik munkatársa, Bátki elvtárs megnyugtatja Kiss Vilmost: magánlakásban természetesen kint maradhatnak. Egyedül Bérezés Károly veti fel: 19 Uo. 13. f. 7-9. ő. e.
