Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Nagy Tibor, Nesztler Antal, Négele Márton, Nochta Mihály, Nyári Imre, Nyári János, Onódy István, Papp Lajos, Pera Ferenc, Pethő János, Petracsek István, („Daliás") Pisch Ferenc, Pisch Ferenc, Pohl Károly, Posztl András, Pusztavámi Márton, Rakk Ernő, Reinhardt Nándor, Remete Ferenc, Rimele Elemér, Rőper Sarolta, Schiffer János, Selmeczi István, Simon József, Solymosi Lajos, Sörös Tamás, Stolcz Ferenc, Sulák József, Szakály Kálmán, Szilárd Imre, Takács Emil, Takács János, Takács József, Tamás József, Tamás Tibor, Tihanyi Frigyes, Turá­ni Béla, Udvari Gyula, Váli István, Varga Imre, Varga Miklós, Vizi Gyula, idős Vizi Sándor, Walcz János, Walczer Antal, Wittner István. A névsor távolról sem teljes, abba csak azokat vettük fel, akik biztosan itt voltak ebben az időszakban. (A fogdakönyv szerint 1957. november 22-éig 266-an fordultak meg a tisztiőrs alagsori celláiban. 230 Döntő többségüket politikai okokból tartották bent. Az a fogda ellenőrzésekor felvett jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a kapitányságon preventív őrizetet kiállottakat ebbe beleszámították-e, vagy sem.) Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a lefogott személyek családtagjai legtöbbször csak napokkal, sőt hetekkel az őrizetbe vétel után értesültek - s ekkor sem hivatalos formában ­arról, hogy hol van hozzátartozójuk. Halvachs István hollétéről fia, felesége egy­heti „nyomozás" után véletlenül értesült. Farkas József, Kukor Gyula, Kukor Károly családja hónapokig nem tudta, hol tartják fogva a családfőt. Walcz János­ról Kaviczki János (volt) ÁVH-s tájékoztatta annak családját. 231 Legtöbbször a rendőrségen érdeklődő rokonok előtt tagadták, hogy náluk lenne a keresett sze­mély. Mindez teljesen értelmetlen és érthetetlen hozzáállás volt a hatóságok ré­széről, hiszen a dolog természetéből adódóan előbb-utóbb kitudódott a hazugság, s a tisztasági csomagok, némi élelmiszer, cigaretta és a friss hírek minden „kons­piráció" ellenére eljutottak a foglyokhoz. A karhatalmisták március 15-én is vettek őrizetbe embereket. Müllner Ottokár isztiméri fiatalemberért hajnali % 5-kor ment a falu kisbírója vezetésével Szabó István nyomozó egy pufajkás társaságában. A kapuban egy másik géppisztolyos civil várakozott, meg a fakarusz vezetője. A bódés buszon volt egy farkaskutya is, így jóformán mozdulni se mertek az őrizetbe vettek. Müllnerrel együtt vitték a kapitányságra Stolcz Ferencet és Reinhardt Nándort is, Angeli Istvánt viszont nem találták otthon, de később, még a nap folyamán őt is begyűjtötték. A faluban tettek előbb egy kört, aztán Bodajkra hajtottak, ott szintén felvettek három fiatal­embert. A kapitányság elé érve leparancsolták őket a gépkocsiról. Az épület be­járata előtt két oldalt „libasorban álltak a pufajkások. Közöttük kellett bevonulni. A foglyok az aulában arccal a fal felé álltak, tarkóra tett kézzel. Innen egyesével hívtak be bennünket az egyik irodába, ahol ki kellett pakolni a zsebekből min­dent, ezután lehetett bemenni a fogdába. Ez egy terem volt, öt ágy és egy kályha volt benne, de 28-an voltunk bent, megszámoltam. Mindjárt az első ágyon feküdt 230 FML A BM FM RFK iratai. 1957-58. A móri járási rendőrkapitányság ellenőrzésének jegyzőkönyve. 1957. novem­ber 19-22. 231 Özvegy Halvachs Istvánná, Tóthné Farkas Anna, özvegy Kukor Gyuláné, özvegy Vitek Jánosné, Szilárd Imréné, Gaál József személyes közlései.

Next

/
Thumbnails
Contents