Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

kásjáratról szedték le, Szilárd Imrét, akit a buszon nem vettek észre, később, a bányából hívatták fel, s szó szerint feldobták a teherautó platójára. A tanácsházán bántalmazott embereket előbb a rendőrkapitányságra vitték, majd az aulában végrehajtott „igazoltatások" és az újabb verés befejeztével ismét az autóra kerültek, s Fehérvárra vitték őket. A volt ÁVH-n, azaz a Szabó-palotában hely híján nem tudták őket fogadni, ezért a Sár utcai katonai börtönbe kerültek. (Az épület a 17-es laktanyakomplexum része, egy időben rendőrtanfolyam is működött ott.) A pusztavámiak letartóztatásáról - nyilvánvalóan propagandacéllal - beszámolt a hírlap február 12-i száma is „Két óra az őrszobán" című cikkében, egy rövid „életképben": „Karhatalmisták lépnek be. Az őrmester jelent: - Hét fegyverrejtegetőt hoztunk be Pusztavámról. - Köszönöm. Hamarosan intézkedés történik az elhelyezésükről." Hogy a várható bírósági ítéletek minden pártelvárásnak megfeleljenek, Klujber László javaslatára február 11-én elnökségi határozatot hoztak arra, hogy a járásbíróság mellett tevékenykedő népi ülnököket felülvizsgálják, mivel - mint azt Kajdi József járásbíró elpanaszolta - a nem megfelelő ülnökök miatt „a bíró nem tud helyes döntést hozni". Mező Béla szerint „nem kell azokat behívni, akik nem jók, és kész". Kecskés János is úgy látta, hogy „most van lehetőség arra, hogy új ülnököket állítsunk be. Az ügyész újratárgyaltatja a Sulák ügyét". Az új, a pártvezetés elvárásainak minden tekintetben megfelelő ülnökök kiválasztását Kecskés Jánosra bízták. Ez alkalommal adott a frissen kinevezett rendőrkapitány, Mező Béla - új seprőjói seper - tájékoztatást arról a testületnek, „hogy tudják, van olyan, hogy közbiztonsági őrizetbe vétel, ez óvintézkedés a lagymatag bírósággal szemben. Ha a pártszervezettől jelzés van, hogy rossz a hangulat, akkor ezt alkalmazzuk. Ezt alkalmazni kell okosan. Olyanokkal szemben, mint a Schiffer vagy a Kiss [Sándor], akit most hazaengedtek." Megígérte, hogy megnézi, „hogyan folyt le községenként a feltérképezés az ellenforradalmi cselekményekről." Ulrich József szerint „akiket szabadon engedtek, azokkal foglalkozni kellene, bele kéne dugni a taplót a fülükbe". Nos, a „foglalkozás" nem maradt el, sőt, újabb „játékot" találtak maguknak. Ezen a napon a zsúfoltság miatt visszakerültek a móri őrsre Székesfehérvárról, a Sár utcai katonai börtönből az előző szombaton, február 9-én lefogott pusztavámi „ellenforradalmárok", akik aztán gyakorta voltak a foglalkozások tárgyai. A párt tehát mindenre odafigyelt. Az „ellenforradalom" vezetésével meggyanúsított pedagógusok körül szorult a hurok, Kiss Sándor és Schiffer János után Kapuvári Károly gimnáziumigazgató és felesége következett. Egyelőre Kapuvárinét „csak" óvodavezetői állásából akarta Klujber és Tóth sürgősen leváltatni, ennek érdekében a megyei tanács oktatási osztályát célozták meg levelükkel. Természetesen a dolgozók jogos felháborodására hivatkoztak, amikor felszólították a megfelelő intézkedések megtételére a magas hivatalt. Egyúttal arra is felhívták az oktatási osztály figyelmét, hogy „járásunk területén több ellenforradalmi pedagógus van, ezeknek [a] helyzetét sürgősen tisztázni kell".