Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Előzmények

Cséplőbrigád az 1950-es évek elején kadás van a pártunktól" - állapítják meg Magyaralmáson is 1950. január 18-án. Igaz, Magyaralmáson és Gúttamásiban eddigre „csaknem teljesen elaltatták az osztályharcot". Csákberényben, ahol erős a klérus, az előző évben, 1949-ben a kulákadónak csak a 4%-a folyt be - közli a megdöbbent pártbizottsággal Kiss Vilmos titkár. Ennek ellenére Széles Zoltán a járási AVH-n úgy gondolja ugyanekkor, hogy „a kulákok elleni harcot jól viszik a járásban, 17 kulákot jelentettek fel a múlt héten, akik eddig nem voltak a kuláklistán."

15 A falvak ellehetetlenülését jól látta a bodajki plébános, Vajk Gyula, akinek volt bátorsága, hogy a pártnak behódolt ún. békepapokkal ellentétben éveken át vívja a maga „csendes forradalmát". Véleményét egyházközségének történetében időről időre meg is fogalmazta. Úgy látta, „a túlhajszolt munka lelkileg-testileg felőröl mindenkit. [...] A terménytől megfosztott nép pénztelen, [...] teljesen lerongyolódott. Állatállománya alig van [...] az adózás pedig nagyon súlyos." Egy 1956-os bejegyzése szerint „bányaüzemi község lettünk, bányászaink az állandó hajsza, termelési verseny következtében kifáradtak. [...] A földműves réteget a szinte elviselhetetlenné vált beszolgáltatás deprimálja. [...] Én érzem azt, hogy úgy a munkásréteg, mint a dolgozó paraszt a lelkében forrong. Az értelmiségi osztály [sic!] - mint megütközök - szólni sem mer. Vonszolja a jármot, ha a 15 Uo. 1950.1. 11.