Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

A rendőrkapitányságon ekkor már megkezdődött az átszervezés, a párt javas­latára igyekeztek minél több megbízható elvtársat (ezek csak párttagok lehettek) felszerelni. Reaktiválták az 1947-ben zavaros históriák miatt leszerelt Kass Dá­niel volt rendőr hadnagyot 205 , aki visszakapta rendfokozatát is, s a tisztiőrs pa­rancsnoka lett. Rendőr lett Skanda Károly, aki a járási begyűjtési hivatal, illetve a gépállomás dolgozója volt korábban (felesége a pártapparátus instruktora volt). Nyomozó őrmesterként a politikai ügyeket „vitte". A nem megfelelő pri­orálás következtében büntetett előéletűek is kerültek a rendőri testületbe (ezek eltávolítása csak később történt meg). 206 Hamarosan a civil életből is toboroztak embereket a legénységi állományba, de a káderutánpótlás valódi bázisa a karha­talom volt. Innen tervezték legalább tizenöt, tizenhat fő átvételét, akik viszont a honvédségi rendfokozatukat nem kapták volna meg, s a fizetésük is kevesebb lett volna. Ennek ellenére a járási pártelnökség számba vette őket, s egyenként szavazott a jelentkezettekről. Akinek nem volt a honvédségnél rendfokozata (ilyen volt például Jeschitz József, Pirók Emil, Huszár József, Portik István), azoknak őrmesteri rendfokozatot „javasoltak". (A jelentkezettek közül a későb­biekben, a megváltozott körülmények következtében csak a volt apparátustag majd csókakői községi párttitkár, Portik lett rendőr, hadnagyi rendfokozatot kapott.) A politikainak minősülő ügyeket is a bűnügyi alosztály hatáskörébe utalták, ki­fejezetten politikai csoportot - szervezetszerűen - egyelőre nem állítottak fel. Egy embert viszont kimondottan kémelhárításra (!) szántak. Január 31-ével fel­sőbb utasításra fel akarták számolni a karhatalmi „századot", s az így felszabadu­ló létszámból a rendőrség állományát kívánták bővíteni. (Erre végül is jó ideig még nem került sor.) A pártvezetés január végi elgondolása az volt, hogy egy rendőri karhatalmi századot állítanak fel a február 1 -jén megkezdődő honvédsé­gi átszervezéssel párhuzamosan, s ugyanakkor a meglévő rendőrőrsök mellett újabbakat is szerveznek, egyet Bakonycsernyén, egyet Csákberényben, s szüksé­gesnek tartottak volna egyet Bodajkon is 207 . A rendőrség egyik legnagyobb gond­ja a gépkocsi hiánya volt, gyalogosan, vagy ún. „taposó kerékpárral", illetve mo­torkerékpárral látták el a járőrszolgálatot. A motorkerékpárok benzinszükségletét is csak a gépállomás készletéből tudták biztosítani, ezt Fülöp György munkásta­nácselnök szóvá is tette a pártnál. (Ebben a tekintetben a pufajkások szerencsé­sebb helyzetben voltak, számukra a szovjetek és a honvédség is biztosított teher­gépkocsit a vidéki portyákhoz. Vincze amiatt dohogott, hogy a rendőrségen elhe­lyezett pilóta tisztek teherautója „mindig magáncélra ment, fát, szenet fuvaroz­tak", pedig „több dolgot akartak csinálni".) 205 Betöréssel és erkölcstelen magánélettel gyanúsították, de csak pártvizsgálat folyt ellene. Akkori eltávolítása ennek volt a következménye. 206 így lett rendőr például Vancsó Béla és L. S. is, akik garázdaság, orvvadászat és fegyverrejtegetés miatt korábban jog­erős ítéletet kaptak. Vancsót azt megelőzően leváltották a párttitkári funkcióból és kizárták a pártból is, A forradalom idején elkövetett fegyverrablás és garázdaság miatt azonban jogi úton nem jártak el ellene, csak a munkásőrségből és a pártból zárták ki 1957 őszén, immáron másodszor. 207 E helységekben volt a korábbi időszakban is rendőrőrs, de felszámolták azokat.

Next

/
Thumbnails
Contents