Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

sen magadott tájékoztató szerint a rendőrség feladata elsősorban a fegyveres csoportok leküzdése, mert „vannak még olyan, 6-8-10 főből álló csoportok, melyek a tanyákat, ritkán lakott helyeket keresik fel. Ellenük katonai akciókat szervezünk". A főhadnagy arra kérte az értekezleten megjelent elvtársakat, „hogy a fegyveres csoportokról, ha tudnak, szerezzenek adatokat és tájékoztassák a karhatalmi szerveket". Az előző napokban letartóztatott Sulákra és Dreskára utalva megállapította, hogy „Bakonycsernyén is csak azért tudták felgöngyölíteni az ellenforradalmi fegyveres csoportot, mert az ott lakó elvtársak adtak tájékoztatást". A másik, ennél sokkal nehezebb feladat az „illegalitásba vonult ellenforradalmi vezetők leleplezése, az ellenük való harc. [...] Nagy éberség szükséges. [...] Mórott az értelmiség foglalkozik egy pedagógus letartóztatásával, s még a gyerekeknek is beszélnek erről a tanítás alatt." (Vincze nem mondta ki Schiffer János nevét, de köztudottan róla beszélt. Schiffer akkor már - mint azt említettük - tíz napja a Deák Ferenc utcai őrs épületének alagsorában volt őrizetben. Tanítványai rendszeresen megjelentek ott, sőt, néha még csomagot is juttattak be hozzá egyegy jóindulatú beosztott rendőr közreműködésével.) Ezután a rendőrkapitány a járási tanács dolgozóit kezdte ostorozni, akik szerinte félnek cselekedni, csak sakkoznak és kártyáznak munkaidő alatt a fizetésükért, míg a karhatalom lassan mindenes lesz. Ugyanakkor a saját, személyes felelősségéről nem ejtett szót. Nyilván maga mögött remélte Klujber támogatását, aki köztudottan szintén a forradalmi események kulcsszereplője volt. Úgy látszik, Vinczének nem voltak erkölcsi aggályai amiatt sem, hogy a teremben tartózkodók többsége tisztában volt az ő forradalom alatti tevékenységével. Az aktíva második hozzászólója Mező Béla volt. Ő úgy látta, hogy sokan párttagsági könyvvel a zsebükben készítették elő Horthy visszatérését. Maga is a járási tanács vezetőinek „kétkulacsos politikáját" emlegette. Egyelőre Szabó Lajos nevét nem említette, bár ismert volt a jelenlévők előtt, hogy Mező őt tette felelőssé amiatt, hogy kollégái le váltathatták az iskolaigazgatói beosztásából. Aztán a reakciós pedagógusokat hozta szóba. „Beléptünk a karhatalomba sokan kommunisták - s erre a járási tanács elnöke letiltatta a fizetésemet és Denke és Radványi elvtársaknak is" - panaszolta. (Szabó nem követett el ezzel „szabálytalanságot": a karhatalom tagjainak hivatalosan a Pf. 4815-ös alakulat biztosította az illetményt.) Főnöke, Szabó Lajos felelősségét név szerint csak Szenté János, a forradalom alatt leváltott személyzetis vetette fel, aki maga is pufajkás lett egy időre. Ő mint állította - látta, hogy a tanácselnök „udvariasan fogadta az ellenforradalmárokat." Ugyanúgy, mint az előtte felszólalók is, név szerint felemlegeti Bod Ádám felelősségét abban, hogy a tanácsnál felsorolás készült az elbocsátandó dolgozókról. (Mint említettük, ez a forradalom idején készült lista volt az egyik, amelyen a dolog természetéből adódóan jobbára kommunisták neve szerepelt. Ez, s a rendőrségen nyilvántartott, engedéllyel vagy anélkül fegyverrel rendelkező kommunisták nevét tartalmazó, de nem a forradalom napjaiban összeállított névsor volt a másik, amely „halállistává" lényegült át a későbbiekben a párt szó-