Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
képviselt. Na és nem hiányzott a gumibot sem az arzenálból, ezt Kádár-kolbásznak titulálta a fekete humorát ekkor sem veszítő nép. A pufajkások elhelyezési körlete először a bányászok egykori szakszervezeti székházában 197 volt, miután hosszas huzavona után itt szorítottak nekik helyet. (Mint Mező Béla a pártaktíva értekezletén megjegyezte, szerinte „a járási tanács vezetői kétkulacsos politikát folytatnak. Az ellenforradalmárok kérésére szívélyesen [sic!] lakásnak ajánlották fel a járási tanács épületét, most viszont a karhatalomnak nem akarnak helyet adni"). 198 Januárban aztán a rendőrkapitányság épületébe költöztek. Feltehető, hogy erre korábban éppen az oroszok ottléte miatt nem volt mód, azonban a szovjet városparancsnokság megszűnésével kaphattak itt helyet. Nem zárható ki, hogy áthelyezésükben annak az igénye is szerepet játszott, hogy a továbbra is minden fegyelmet mellőző társaság jobban szem előtt legyen. (A korábbi elhelyezési körlet a rendőrkapitányságtól, de főként a pártháztól kissé távol volt.) A móri pufajkások a megalakulást követően hamarosan pártalapszervezetet is létrehoztak, ennek Szailer Ferenc lett a titkára, helyettese pedig Nemes István. Ebből az alkalomból Klujber László, Szabó Miklós és Tóth István is megjelentek a karhatalom elhelyezési körletében, s tájékoztatót tartottak a politikai helyzetről, közölték a párt elvárásait. Szailer visszaemlékezése szerint nem szereztek osztatlan népszerűséget a járási pártvezetők szereplésükkel a karhatalmisták között, akik - fegyveresek lévén - egyfajta felsőbbrendűséget vindikáltak maguknak. A pufajkások parancsnoka, a tartalékos százados Huszár Pál és Radványi József egyként kifejezésre juttatta felháborodását azon, hogy a párt már megint „mindenbe beleüti az orrát". Szailer állítása szerint Huszár és Radványi körül kialakult egy „pártellenes csoport", ennek Kócsa Gábor, Vaszkó György, Denke József lettek a tagjai, velük szemben pedig Szailer, Restár Imre, Baráth Károly, Szabó Imre és Izményi József helyezkedett el. Mint Szailer írja, „otthagytam őket, és elmentem jelenteni az esetet Klujber László elvtársnak". 199 Szailer Huszárral szembeni ellenérzését nyilván az is táplálta, hogy ő, és nem az általuk javasolt Ulrich József lett a parancsnokuk, akit az akkor még funkciójában lévő Kosztik József főhadnagy nem engedett el. Pontosan meg nem határozható időben, de nagy valószínűséggel legkésőbb december végén kiegészültek azzal a tizenkét repülőtiszttel, akiknek egy Gál Péter nevű őrnagy volt a parancsnokuk. Ok nemcsak korábban a néphadseregben, hanem itt, a móri karhatalomban is egyfajta „elitet" képeztek már csak külső jegyek alapján is. Ellentétben társaikkal, ők nem a páncélos alakulatoknál rendszeresített, s itt kiosztott, igencsak oroszos szabású vattakabátot - pufajkát -, hanem az elegánsabb repülő hajózó ruházatot hordták. Ezzel épp úgy, mint viselkedésükkel nem kevés ellenszenvet keltettek a későbbiekben önmaguk iránt a pártvezetésben és a karhatalmon belül. 197 Ez a volt Trauttenberg- („Zöld") kastély, ma a Perczel Mór Szakközépiskola és Kollégium. 198 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1956. Jegyzőkönyv, 1956. december 21. 199 Szailer. 107.
