Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

Ezt a feladatot is teljesítettük."

186 A karhatalomhoz fűződő „jogviszonyuk" csak annak szervezetszerű felállítása után, 1956. december 20-tól változik meg. Hogy a szovjet városparancsnokság pontosan meddig székelt a rendőrkapitányság épületében, nem tudjuk, az azonban nyilvánvaló, hogy tökéletes összhangban működtek együtt a rendőrséggel. Mindenesetre december 14-én még biztosan az épületben volt az elhelyezési körletük. Tevékenységüket jól jellemzi a következő eset. Valamikor december elején egy budapesti csoportot vettek őrizetbe Csákberényben a magyar karhatalmisták és a szovjetek. Mint a rendőrségi napi jelentés fogalmaz, „nevezettek disszidálni akartak és elfogásuk a szovjet elvtársakkal való akció eredménye volt. Csákberényből a szovjet elvtársakkal közösen kísérték löket Mórra] a móri kapitányság beosztottjai, és a kapitánysághoz érve a magyar karhatalom is segített, mivel nem tudták, kik vannak a kocsin. Amikor a kocsiról leszálltak, a [lefogott] személyek egyes csomagjait úgy kellett utánuk vinni, mert egyik sem akarta a magáénak elfogadni. Látva, hogy kikről van szó, a csomagjaikat szükségesnek tartották átvizsgálni, arra gondolva, nem aranyat vagy valutát akartak[-e] magukkal vinni. Az átvizsgálásnál két politikai nyomozó, a kapitányság vezetője, egy szovjet őrnagy és egy szovjet hadnagy volt jelen. Az átvizsgálásnál különböző helyeken és csomagolásban volt pénz eldugva. Találtak 3 db »Kiev« gyártmányú fényképezőgépet is, melyek közül egy db-ot a szovjet őrnagy elvtárs magához vett azzal, hogy az szovjet gyártmány, ne vigyék magukkal Ausztriába. A másik 2 db fényképezőgépet a szovjet hadnagy vette magához." Az őrizetesek késeit, villanymelegítőjét és töltőtollat azonnal vissza is adták, ezzel szemben a kölnijüket és a néhány üveg pálinkát szintén megtartották. Az italból „egy üveggel pedig a szovjet elvtársak kínálására közösen elfogyasztottak. [!]" A disszidensek egyike szabadon bocsátásuk után panaszt tett az Országos Rendőr-főkapitányság panaszirodáján, ahol a felvett jegyzőkönyvre azt a megjegyzést írta Kiss Pál őrnagy, ügyeletvezető, hogy véleménye szerint „a vizsgálat eredményét a panaszossal közölni nem lehet. Annak ellenére, hogy disszidens személyről van szó, mégis szükségesnek látszik a megfelelő intézkedés megtétele az illetékes szovjet katonai parancsnokság felé."

187 A forradalom idején kiszabadult elítéltek összegyűjtése csak vontatottan haladt. A Móri járásban a rendőrség első adatai szerint kilenc olyan személy volt, akit a forradalmárok engedtek szabadon. Ezek közül mindössze csak kettőt derített fel és vett őrizetbe a rendőrség, öten önként jelentkeztek az ügyészségen. (Őket egyelőre - el is engedték.) Egy a kilencből külföldre távozott. Mint egy későbbi, 1957. április 15-én kelt jelentés megállapítja, összesen 33 szökött rab volt a Móri járásban, s ezen „személyek 80%-a ellen a móri kapitányság indított bűnvádi eljárást, és ezek a személyek valamennyien más hatóságok területéről kerültek a Móri járás területére."

188 186 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1958. 11. ő. e. A levelet Cs. Szabó Imre, Horváth Ferenc, Pirók Emil, Rideg Ferenc, Nagy Antal, Ulrich József és Kass Dániel nevében írta Huszár Pál 1958. január 15-én. 187 Rendőrségi napi jelentések. II. 43. (2-100-52.) 1956. december 14. 188 FML A BM FM RFK iratai. 1957-1958.